A kellemes fáradtság titka

Lukács Sándor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, költő, érdemes és kiváló művész már több mint negyven éve, a színművészeti főiskola elvégzése óta a Vígszínház tagja.

„A legfontosabb visszajelzés az előadás utáni taps” Fotó: Teknős Miklós

Lukács Sándor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, költő, érdemes és kiváló művész már több mint negyven éve, a színművészeti főiskola elvégzése óta a Vígszínház tagja. Emellett a Pesti Színházban és Veszprémben is játszik, és önálló esttel is járja az országot, ahol saját verseit adja elő. Talán saját költői, alkotói tevékenysége miatt is olyan fontos neki az írott szó, a szöveg elsődlegessége.

„Amikor a szerepekre készülök, a legelső, hogy hűen megtanulom a szöveget. A szöveg teljes értékű birtoklása után lehet elkezdeni dolgozni a hogyanokon, akkor lehet finomítani az apró részleteket. Természetesen az előadás többi közreműködője is sokat számít, hiszen hatalmas segítséget jelent, ha egy színész egy jó rendező kezébe kerül. A legjobb pedig az, ha a színész és a rendező ugyanazt akarja, egyforma céljaik és elképzeléseik vannak az előadás bemutatásával kapcsolatban” – tette hozzá Lukács Sándor, akinek elmondása szerint a legfontosabb visszajelzés az előadás utáni taps.

„Egy író, egy festő, egy zeneszerző általában csak később, közvetett módon tudja meg, milyen hatása volt a művének. Egy színésznek viszont megadatik az a fantasztikus lehetőség, hogy rögtön a munkája elvégzése után megtapasztalhatja annak a hatását. Sőt, legtöbbször már az előadás alatt is lehet érezni a közönség reakcióiból, a csendekből, a nevetésekből, hogy elért-e a nézőig az, amit ki akartunk fejezni” – hangsúlyozta a színész.

Lukács Sándor anyaszínházában, a Vígszínházban jelenleg is több fontos szerepet játszik. Egyik legkedvesebb előadása Henrik Ibsen John Gabriel Borkman című darabja. „Ebben a főszereplő, Borkman kedves, megtört író barátját alakítom. Ez egy nagyon jó előadás, és a szerep is közel áll hozzám” – tette hozzá Lukács Sándor, aki azt is elmondta, hogy kisebb szerepeket is játszik, ezek közül az egyik legfontosabb számára a Charlie Chaplin filmjéből készült A diktátor című előadás egyik kisebb karakterszerepe.

„A legfontosabb visszajelzés az előadás utáni taps”
Fotó: Teknős Miklós

Lukács Sándor a Pesti Színházban is szerepel az Audiencia című darabban, valamint a Veszprémi Petőfi Színház Tartuffe-előadásában, amelynek nemrégen volt a bemutatója; Orgon szerepét alakítja. „Szerintem Molière darabja egy nagyon fontos mű, a világ tíz legjobb színpadi alkotása között van” – emelte ki Lukács Sándor.

Lukács Sándorról talán már sokan tudják, hogy nemcsak kiváló színész, hanem hét verseskötet szerzője is. Az első 1985-ben jelent meg Szökés címmel a Magvető Kiadónál. A verseiből összeállított előadóestekkel pedig már nagyon hosszú ideje járja az országot; jelenleg Az elűzött álom című önálló estjével lép fel művelődési házakban, könyvtárakban. Igyekszik mindenhová elmenni, ahová hívják.

„Mindenhová nagyon nagy örömmel megyek, mert minden ilyen alkalom egy egészen különleges találkozás. Itt nincs jelmez, nincs partner, nincs színdarab, csak egy ember, egy színész, aki civilben, költőként is megjelenik az emberek előtt, és elmondja a hitvallását. Ez az előadóest tulajdonképp egy keresztmetszet rólam, lényegében végigmegyek életem legfontosabb eseményein” – tette hozzá Lukács Sándor, aki azt is elmondta, hogy minden kollégájának ajánlja az ilyenfajta fellépéseket, mert ő színészként is nagyon sokat tanult belőlük.

„Nagyon nehéz dolog egy órán keresztül mindenféle kellék és egyéb segítség nélkül lekötni az emberek figyelmét. Nagyon koncentráltan és különös igyekezettel kell dolgozni azon, hogy a közölni kívánt gondolatokat minél hitelesebben és szuggesztívebben át tudjam adni” – hangsúlyozta.

Jövőbeni tervei kapcsán Lukács Sándor elmondta, hogy április 6-án bemutatják a Stúdió Színházban Kertész Imre Kaddis a meg nem született gyermekért című művét, amelyet ő fog tolmácsolni, jövőre pedig Spiró György Honderű című művében is játszik, melyet a Pesti Színházban mutatnak be.

Arra a kérdésre, hogy miként tudja ezt a sok feladatot összeegyeztetni, Lukács Sándor azt válaszolta: ha az ember érzi, hogy van értelme annak, amin dolgozik, akkor sosem bánja meg a ráfordított időt. „Ha szeretem csinálni, amit csinálok, akkor kifejezetten kellemes utána a fáradtság. Azt hiszem, emiatt érdemes folytatni ezt a pályát” – hangsúlyozta.