Kapussy György olajképe a Lánchíd romjainak sötét tömbjeit hatásos perspektívából dönti rá a nézőre, de a háttérben ott dereng a Vár visszafogott, mégis reményt keltő pasztellekben ázó sziluettje. Háromházi Ferger Ferenc ceruzarajzain a mindennapi élet is fel-feltűnik, apró alakok hadivasak roncsai között botorkálnak, hidak helyreállításán munkálkodnak vagy a romok közt heverő holttesteket készülnek elcipelni. Egyetlen képet találunk, azt is a másik teremben, A. Bedrow 1944-es olajfestményét Budapest bombázásáról, ami él azokkal a bizonyos hatáselemekkel: látjuk a légvédelmi reflektorok fénypászmáit az éjszakai égbolton, a lángokat és füstöt az épületek sziluettjei mögött.
A kisebbik terem azoknak állít emléket, akik a légópincék mélyén élték át az ostromot. Plakátokat, hirdetményeket látunk, a Légoltalmi Liga Riadó! című kiadványát, felhívásokat a gázálarc helyes használatára, felszólításokat a végsőkig való kitartásra vagy a szovjet csapatokhoz való átállásra. Egy alacsony posztamensen a Margit híd 1944 november 4-én felrobbant pesti hídfőjének egyik Dunába zuhant, öntöttvas korlátdarabja mellett Goda Gábor visszaemlékezése olvasható.
A tárlat mottója is lehetne: „Ami tinéktek kurió-zum, érdekes borzalom és fotográfia, az nekem és sokunknak életünk romhalmaza, személyes szenvedés. A vízbe fúló hidak vízisírjuk mélyére vitték idillikus séták emlékét, s mint mondjam én el azt idegennek, hogy a Margit híd vastraverzének a Duna közepétől kikandikáló korlátja mellett vallottam először szerelmet ifjúkoromban, a magam gyakorlati módján.”
A kiállítás március elsejéig látogatható.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!