Akár Timbuktuban is megtanulhatják a kalotaszegi legényest

Egy új kezdeményezés segít azoknak, akiknek nincs lehetőségük autentikus forrásból elsajátítani a magyar táncokat.

Fotó: MTI/Mohai Balázs

Aki egy kicsit is jártas a néptánc világában, jól tudja, hogy egy-egy buliban, táncházban jelentős külföldi kisebbség képviselteti magát. Sőt, az sem ritka, hogy távol-keleti tagot igazol egy budapesti néptáncegyüttes. Így történt a Csillagszemű együttes esetében is, amelynek vezetői, Tímár Sándor és Tímár Böske 2000-ben, egy japán turné után invitáltak egy lelkes japán fiút a tagjaik közé. Ő azóta is Magyarországon él, családja van, és persze töretlenül táncol.

Az említett fiatalembernek szerencséje volt, mert élőben sajátíthatta el a tudást a Tímár házaspár által vezetett Csillagszemű együttestől, akikre még egy 1978-as angliai fesztiválon figyelt fel a japán folklórszövetség elnöke. Azóta már számos kurzust tartottak Japánban, ahol a magyar zene és tánc óriási népszerűségnek örvend.

A Tímár-féle módszert vitték el a szigetországba, ahol fantasztikus fogadtatásban volt részük. Óriási eredményeket értek el, mert a japán emberek szorgalmasak és figyelmesek. Ami mellé leteszik a voksukat, amellett kitartanak, történhet bármi.

Tímár Böske elmesélte, megtörtént, hogy a százfős kurzuson olyan csendben hallgatták őket, hogy hátra kellett fordulni, ott vannak-e még a diákok.

Csak a tánc nyelvtanát adták át

A magyar néptánc legfontosabb alapja az improvizáció, Tímár Sándor erre építette a módszerét: nem betanította a táncot, nem koreográfiát tanított, hanem a tánc nyelvtanát adta át, így a táncos, ha a motívumokat megtanulta, és felismerte az összefüggéseket, akkor, mint egy nyelvtudást, felépíthette a saját táncát. Ez az improvizáció a magyar néptánc alapja, ami nélkül a táncházmozgalom sem lett volna ilyen népszerű.

A japánok ezt úgy fogalmazták meg, hogy a magyar néptánctól olyan életérzést kapnak, amit a saját kultúrájuk nem ad meg számukra, hiszen a magyar páros táncokban megélhető intimitás nem jellemző náluk. Bár a két ország táncnyelve alapjaiban különbözik egymástól, a figurákat könnyen megtanulják, a népdalokat is gyönyörűen adják vissza.

Böske egyik tokiói barátnője saját együttesének magyar mintájára még japán csujogatásokat is írt, azokkal színesítik az előadásokat.

A magyarság egyik alappillére

A magyar népzene és néptánc látványossága és sokszínűsége miatt a világon mindenhol népszerű, itthon a 70-es években kezdődött táncházmozgalommal indult hódító útjára, majd a Fölszállott a páva 2012-es megjelenésével ismét erőre kapott. Az elmúlt több mint negyven év ékesen bizonyította, hogy a magyar néptáncnak nemcsak a színpadon van helye, ahol a közönség a látvánnyal gazdagodik, hanem a társadalom mindennapi életében is helyet érdemel.

Most ott tartanak, hogy a mozgalom több tízezer ember életét mozgatja meg napról-napra, sokszor a szülők a gyerekek örömén és sikerein felbátorodva keresik a lehetőséget a táncra.

A magyar diaszpórában élők mindig is magyarságuknak egyik alappilléreként tekintettek a népzenei örökségre, nem ritka, hogy általa olyanok is érdeklődve fordulnak a magyar kultúra felé, akiknek semmilyen más kötődésük nincsen Magyarországhoz.

Bárhol bárki megtanulhatja

A Magyarország Barátai Alapítvány által gondozott „I Dance Hungary” program a táncházmozgalom magyarul nem beszélő közösségének hiánypótló online felülete – ismertette a kezdeményezést az ötletgazda, Rosonczy-Kovács Mihály Junior Prima-díjas népzenész, a népzenei diplomáciai célokkal alapított Hungarian Folkembassy zenekarvezetője.

Az oldal a magyar diplomáciát és kultúrdiplomáciát egyszerre szeretné erősíteni, a szervezők azt az érdeklődést akarják kihasználni, ami nemcsak a diaszpórában, hanem a más országokban élőktől érkezik Magyarország felé.

Rosonczy-Kovács Mihály szerint ezek az emberek tulajdonképpen a magyar kultúra „alvó ügynökei”, mert kíváncsiak az országra, és csak ezt a kíváncsiságot kell tovább fokozni. Ha már az ország iránt érdeklődnek, vélhetően vonzó lesz számukra az is, amit a magyar konyháról vagy éppen a történelemről megtudhatnak.

A program megvalósítója a Magyarország Barátai Alapítvány, amely 2011-ben azzal a céllal jött létre, hogy a Magyarország iránt érdeklődőket informálja az országgal és a világban élő magyarokkal kapcsolatos eseményekről, eredményekről. A világban kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkeznek mindenhol, ahol magyar jelenlét van.

Az interneten elérhető program valójában egy angol nyelvű, online kurzussorozat, amely segítségével a világon bárki elsajátíthatja a magyar néptáncokat kiváló táncosok tolmácsolásában, ismert népzenészek kísérete mellett. A kurzusokat énekoktató és háttérismereti kisfilmek egészítik ki a tanult táncok tájegységeiről.

Az alkotók a táncházmozgalom tematikáját követik, széki és somogyi táncokkal kezdik a kurzust, amelyet a 80-as évek követ kalotaszegi, mezőségi és szatmári anyaggal.

A program táncszakmai és művészeti vezetője Kovács Norbert „Cimbi” Örökös Aranysarkantyú díjas táncos. Az infrastrukturális hátteret a Fonó Budai Zeneház biztosítja.