Jancsó Lula munkája nem egyszerű verseskötet, ahogy a borítón is olvasható: zenés filmkockák rímekbe szedve. A szépséget tematizáló, az évszakokra felhúzott versek nagyon képszerűek, de az internet világába beleszületett, a multimédiás eszközöket magától értetődőnek vevő Z generációs szerző ezeket zenei ajánlásokkal is ellátta, így minden vershez más-más dalt párosít, és aki még inkább elmerülne a hangulatok, érzetek világában, az a belül pörgő mozi mellett külön képanyagot is talál Instagramon, ami tovább erősíti a hangulati hátteret.
Jancsó Lula: Lehetne szép
– Tulajdonképpen az írás is játékként indult, egy alacsony költségvetésű filmet akartam rendezni ilyen formában – tudtuk meg a szerzőtől, aki nagyon eklektikus válogatást állított össze a kötethez. – Zenei kavalkádban nőttem fel, Bach, Chopin, Tupac, Eminem például mind benne voltak ugyanabban a napban vagy akár órában. Komoly, könnyed, tragikus, törékeny, akár dacos egyszerre. Talán pont kifejezik, hogy én úgy vagyok idealista, hogy a rengeteg tragédia ellenére, nem akarom feladni azt a meggyőződésem, hogy az emberben mégis lehet egy isteni minőség is.
Ott nekem hiányzik valami a művészetből, ahol ez nincs megmutatva – vallja Jancsó Lula, akinek a verseiben nagyon erősen jelenik meg a melankólia, az elvágyódás, és a szerző az ideákhoz való viszonyunkban látja ennek megfejtését: – A szépség a legtörékenyebb dolog, vágyunk rá, de nem vagyunk képesek megtartani és talán ezt tudjuk is előre. A világ összetöri, nem tud vele mit kezdeni. Az elvágyódás onnan jön, hogy vágyunk egy olyan helyre, ahol szépség van. Ez egyfajta vágyódás a teljességre és annak a feszültsége, hogy nincs valami és ami jön, már el is illan – mondja a szerző, aki egy trilógiában gondolkodik, a folytatásokban a jóság és az igazság kerül majd középpontba.
Ezek mögött átható igazságkeresés zajlik, mintha valami elromlott vagy elveszett volna: – Fiatalon nagyon intenzíven születnek meg az őszinte érzések. Néha zavarba ejtő tapasztalat, hogy ezekre a felnőtt világ már úgy reagál, hogy majd meglátod, majd kinövöd, majd csalódsz. Persze, hogy létezik fájdalom, hiszen bennem is van. De a kérdés az, hogy marad-e mellette hely a szépnek és az eszménynek? – teszi fel a kérdést a szerző.
Sokan mondták, hogy a könyv melankolikus, mégis derűs. De egyszer-kétszer megkaptam, hogy túl depressziós, és azt is, hogy túl idealista. Talán pont az, hogy sötét és eszménykereső egyszerre, azért van, mert ezek egyszerre léteznek. Ez a valódi emberi állapot.
– állapítja meg Jancsó Lula, majd hozzáteszi, hogy a kultúra nemcsak tükröz, hanem formál is, belső vágyunkból igazodunk ahhoz, ami eszményi. – Végső soron arról van szó, milyen lelkű emberek nőnek fel. Most tanulmányok készülnek arról, hogy a fiatalok depressziósak, ami sosem volt így. A depresszió a jelentés hiányának és az értelmetlenségnek a tapasztalata. A lázadás ma már mást jelent: azt, hogy nem fogadjuk el a semmit alapállapotnak és nem mondunk le az értékek iránti vágyainkról – vallja a költő.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!