Ez utóbbinak egyik, a dolgok bonyolult természetét leginkább megmutató példája a Jelenetek egy kivándorló életéből című szövegből származik. Itt a Németországban élő apa rászól a lányára, hogy magyarul beszéljen, mire az így felesel: „Te sem szereted, amikor Halimék imádkoznak. Azt mondod, ha ezt akarják folytatni egész életükben, akkor miért nem maradtak otthon, és hajlonganak napestig a sivatagjukban abroszba tekert fejjel. Te ugyanezt teszed. Az anyanyelveden beszélj! A tévében nincs semmi nézhető! Ezek itt nem is tudnak élni! Egész életükben szintetikus szart esznek! Bevásárlóközpontjaikban nem kapni se töpörtőt, se májast, se svartlit, itt éhen pusztul az ember! És így tovább… Ezt nyomod állandóan. Miben különbözöl te a Halimtól? – Azért a kettő között van némi különbség… – Lényegi különbség aligha! Ha mindörökre a régi életmódnál szerettél volna maradni, akkor nem kellett volna ideköltöznünk.”
Ami az esetleges hibákat illeti: néhol nagyon merev, nehézkes és keresett a fogalmazásmód (például az egyik nőszereplőt folyton „a fiatal hölgy”-ként emlegetni jó példája ennek), máskor meg prédikál az elbeszélő, a hősei csupán a szerző véleményének szócsövei, mondjuk amikor már-már megmosolyogtató kirohanást olvashatunk az internet ellen… De összességében nagyon jól megírt történetek ezek, arról nem is beszélve, hogy itt-ott a vakmerőségig bátrak, szókimondók – és nem naivan, elszólásszerűen, hanem a dolgok összetettségének tudatában bátrak és szókimondók.
És itt-ott a szövegekben egészen ismerős gondolatokra bukkanhatunk, ezzel például szinte bizonyos, hogy mindenki eljátszott már: „A történelemben minden mozzanat, a legapróbb is, a jelen pillanathoz vezetett, a jelen pillanatban pedig mi élünk. Például lehet azon ábrándozni, hogy milyen irányba indul el a középkori Szerbia sorsa, ha nem veszíti el a rigómezei csatát, vagy milyen hatalmas lenne ma Magyarország, ha nincs a trianoni békediktátum, de tisztában kell lenni azzal, hogy bármekkora nagyhatalom is lenne Szerbia vagy Magyarország, mi valószínűsíthetően nem élnénk: mások élnének helyettünk.”
Sándor Zoltán: A gonosz átváltozása. Vár Ucca Műhely Könyvek–Művészetek Háza, Veszprém, 2018.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!