Száznegyven szemeszter a felelős műtárgymentésért

A történeti visszatekintés mellett a mára elért szakmai eredmények bemutatása a célja a 140 Szemeszter című kiállításnak, amely a Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay-termében nyílt a magyarországi restaurátorképzés indulásának hetvenedik évfordulója alkalmából. A tárlat elsősorban a középkori egyházi festmények közül válogatott többtucatnyi intézmény gyűjteményéből, hangsúlyozottan az egyetem hallgatóinak munkái közül.

Újraöltözött műalkotások – a szaktudást, az egyetemi oktatás sokszínűségét és a több százezer munkaórát tükrözi a kiállítás Fotó: Kurucz Árpád

Évszázadokig festők, szobrászok javították a műalkotásokat, hiszen szaktudásuk lehetővé tette azt, ismerték a műtárgyak anyagait, kezelési technikáit, nekik voltak a feladat ellátásához szükséges művészi adottsá­gaik. Az elmúlt korok műalkotásai­nak növekvő megbecsültsége maga után vonta a restaurátor hivatás megjelenését, és önálló szakterületté vált ez az ágazat.

Hazánkban jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem az egyetlen olyan intézmény, ahol restaurátordiplomát lehet szerezni, összesen nyolc specializáción. A hetvenéves múltra visszatekintő oktatás előtt tisztelegve az elmúlt évtizedek restaurátorhallgatóinak munkáiból válogatták a Barcsay-teremben március 14-ig látogatható, reprezentatív kiállítás anyagát.

Radák Eszter, az egyetem rektora a kiállítás megnyitóján elmondta, a most bemutatott munkák mindegyikét látták „levetkőzni és újra összerakódni”.

– Minden munka felbecsülhetetlen értéket jelent. A tárlat alkalmat ad arra, hogy a látogató a művek eredeti állapotát összevesse a restaurált munkákkal a melléjük helyezett fotó segítségével. A művészettörténet tág időtartamából válogat a jelen kiállítás, a közös hang az a több százezer munkaóra, amelyet a restaurátorok eltöltöttek a képek, szobrok eredeti állapotba rendezésével – fogalmazott a rektor.

Újraöltözött műalkotások – a szaktudást, az egyetemi oktatás sokszínűségét és a több százezer munkaórát tükrözi a kiállítás
Fotó: Kurucz Árpád

Heitler András rektorhelyettes, a kiállítás egyik kurátora köszöntőbeszédében arra mutatott rá, hogy a képzés nélkül kulturális örökségünk egy jelentős tárgyi része nem maradt volna fenn. Az itt kiállított művek a középkortól az 1980-as évekig képviselnek különféle képzőművészeti hagyományokat és ezzel az egyetemi oktatás sokszínűségét is reprezentálják, amelyben jól megférnek egymás mellett a klasszikus művészeti ágak a modern irányokkal, és egyaránt láthatóvá válik mind a képzőművészeti, mind az iparművészeti restaurátorspecializációkon folyó munka.

A kiállított műalkotásokat látva a restaurátor felelősségéről is elgondolkodhat a látogató, hiszen ezeket a kincseket nézve érthető meg, mennyire fontos, hogy megfelelően képzett szakember kezébe kerülhessen a megmentésre méltó tárgy. A jó restaurátor-konzervátor ugyanis egy interdiszciplináris szakterület avatott képviselője, akinek magas színvonalú természet- és társadalomtudományos képzettsége is van a tehetség mellett, amellyel művészi színvonalon képes a rábízott tárgyat helyreállítani – ez az alaptudás és képesség egészül ki a kutatói tevékenységgel.

Az alázatos munkát emelte ki többek között a szakterületről szólva Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, hozzátéve, hogy ameddig a művészet és a művészek fontosak és számítanak, addig restau­rátorképzés is lesz. Hangsúlyozta, hogy az újraalkotás művészetét tanulók nélkül nemzeti kultúránk fennmaradása nem lehetséges.