Városportrék az európai identitás nyomában

Két város, Pozsony és Lemberg portréja ihlette Sopsits Árpád filmrendező készülő dokumentumfilmjét, Muszatics Péter 2016-ben megjelent első kötete alapján. Az Utazás Európa mélyére a közép-európai identitás nyomába szegődik, miközben nyolc város arcát rajzolja meg elbeszélések és történelmi jártasság alapján finom vonalakkal, személyes és vállaltan töredékes benyomások mentén. A kiadásakor komoly kritikai és közönségsikert aratott könyvet Sopsits filmtervének apropóján vettük elő.

Lemberg a XIV. századi lengyel királyság keleti kapuja volt, népek, vallások és áruk tranzitállomása Fotó: 123RF

Ha valaki meg akarja érteni a közép-európaiságot, akkor át kell kelnie vonattal a lengyel–ukrán vagy a magyar–ukrán határon, és legjobb, ha mindjárt Lemberg felé veszi az irányt.

Mert Muszatics Péter író szerint kiváltképp itt tapintható ki, mi is a különbség Kelet- és Közép-Európa között. Az Utazás Európa mélyére címmel 2016-ban az Osiris Kiadó gondozásában megjelent kötetében a szerző a Monarchia területének százéves utóéletét, a történelem által szabdalt Kelet és Nyugat között húzódó sajátos Közép-Európa portréját rajzolja meg nyolc városban (Tallinn, Lemberg, Vilnius, Lódz, Pozsony, Temesvár, Szarajevó, Thesszaloniki) bolyongva. Impressziói és mások elbeszélései alapján ír, szemlélődése a historikus tudáson alapul.

Lemberg a XIV. századi lengyel királyság keleti kapuja volt, népek, vallások és áruk tranzitállomása
Fotó: 123RF

Már a nyolc város kiválasztása is egyedi, a klisémentesség igényével történt. Az észt főváros, Tallinn például meghatározó erővel hat rá, és az elmúlt száz év dinamikájában kézzelfogható hasonlóságot vél felfedezni Thesszaloniki történetével.

Egyebek mellett rámutat arra a párhuzamra, ahogyan a XX. századi német nyelvű közösség pusztulásnak indult Tallinnban, úgy a zsidó–görög közösség kultúrája hanyatlani kezdett Thesszalonikiben.

De maradjunk még egy kicsit Lembergnél, ennél a különös, legnyugatibb ukrán városnál, amely – Pozsony mellett – Sopsits Árpád (A martfűi rém, A hetedik kör) következő filmjének ihletője volt. „A nevek útvesztőjéből éppolyan nehéz szabadulni itt, mint a történeleméből. Lwów–Lemberg–Lvov–Lviv – a nevek és a mögöttük húzódó történetszálak mintha nem állnának össze egyetlen szőttessé. (…) Mindenki másképp mesél, (...) megpróbálom egyenként szemügyre venni a szálakat az ukránok, osztrákok, lengyelek, zsidók verzióit” – fogalmaz a könyv.

A város a XIV. századi Lengyel Királyság keleti kapuja volt, népek, vallások és áruk tranzitállomása, ám a XX. századra az Osztrák–Magyar Monarchia megszűnésével eltűnt az osztrák Lemberg sajátos arca csakúgy, mint 1943-ra a zsidó kultúra, majd 1945-ben a lengyel Lwów, miután a vörös hadsereg bevonult. Muszatics Péter nemcsak történelmi igénnyel, de irodalomtörténeti és filmtörténeti jártassággal beszéli el az egy-egy városban megélt benyomásait.

Ukrajnába érve Tarkovszkij Sztalkerének képei derengenek fel előtte, mintha valóban az ott ábrázolt zónában járna az utazó, az átmenet földjén. A Monarchia összeomlásáról szólva Robert Musil A tulajdonságok nélküli ember című regényében megírt életérzés-összegzésére utal, de a XX. század nagy költője, a lwówi születésű Zbigniew Herbert alapélményét is elemzi az 1939-es lengyel összeomlásról.

Az Utazás Európa mélyére magas irodalmi minőséggel megírt útikönyv három nagyhatalom (orosz, német, török) ütköző zónájában elterülő hatalmas régió megértésének szándékával. Az előszót jegyző John Lukacs szavai szerint „itt nemcsak városokról van szó – márpedig a város az emberiség legértékesebb és legtörékenyebb alkotása, ahogy Szerb Antal írja –, hanem egy régió és Európa identitásáról”.

Muszatics Péter érdeklődésünkre úgy fogalmazott, neki ebben a nyolc városban összegződik mindaz, amit közép-európaiságnak nevezünk, szerinte a történelem dinamikája ezekben csapódik le leginkább.

Ugyanakkor a múlt nosztalgikus felidézése mellett könyve a folytonosság mellett érvel, előre tekint, „az élet megy tovább” optimista szemléletet sugallja.