Fotó: Bach Máté
Bánkövi Gyulának jelentős életműve van. Írt már szimfonikus zenekarra darabot, kamarazenét, zongoradarabot, de elektroakusztikus zenét is. Az egyik különleges zenekari művében hatvannyolc muzsikus játszik és hatvannyolc szólamú a partitúrája. Viszont A félhetetlen az első irodalmi vállalkozása, most ugyanis nemcsak a zenét szerezte, hanem a szöveget és a vicces verseket is. – Nem akarok párhuzamot vonni, de épp úgy, mint a Wagner-operákban, ebben is vezérmotívumok vannak. Igyekeztem, hogy az egész darabnak egységes tonalitása legyen – emelte ki a zeneszerző.
Kérdésünkre, hogy mit gondol a félelemről, Bánkövi Gyula elmondta, hogy szerinte ez korfüggő, ahogy idősödik az ember, mindig mástól fél. – Egyszer egy nagypénteki keresztútnál mondta egy atya, hogy semmitől sem kell félni, csak a bűntől. Ahogy az ember egyre idősebb, arra kell rájönnie, hogy értelmetlen dolog előre félni, mert úgyse azok a dolgok történnek meg velünk, amiktől tartunk. Egyébként, ha valamilyen konkrétumot kellene mondani, akkor a harapós kutyáktól és a kígyóktól félek. De megfigyeltem magamon azt is, hogy attól tartok, nem tudom rendesen megcsinálni, amire hivatott vagyok – fogalmazott a szerző.
Bánkövi Gyula szólt arról is, nagyon nagy felelősség egy zeneszerzőnek, hogy amit csinál, azt őszintén csinálja, belülről jöjjön az ihlet. Úgy véli, ha a zeneszerző az életében csak pár olyan darabot vagy taktust tud írni, amellyel másoknak örömet szerez, akkor már megérte. – Az egész életnek is erről kellene szólnia: az adakozásról. Az embernek az energiáját, a szeretethullámait nem magába kell zárnia, hanem osztogatni kell belőle másoknak is – tette hozzá.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!