– Miközben a nagy történelmi film igénye folyamatosan napirenden van, Köbli Norberttel teljesen önálló úton indultak el: sorra gyártják az emberi drámákat bemutató filmjeiket a vészterhes XX. századból.
– Részben költségvetési kérdés, hiszen az első két tévéfilmünket, A berni követ és a Félvilág című munkákat a Magyar Médiatanács támogatta, az Örök telet pedig a Gulág Emlékbizottság. Az Apró mesék az első, amely a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával, eleve moziforgalmazásra készült. Nagyobb szabású történeteket nem is tudtunk volna elmesélni a korábbi költségvetésekből, másrészt jobban izgatnak a hétköznapi ember szemével megélt történelmi korszakok, fordulatok. Persze vannak nagyobb szabású terveink is, de eddig nem az volt a szándékunk, hogy nagy történelmi filmeket készítsünk.

– A történelmi, főként a XX. századi ihletettség mindkettőjükre jellemző?
– A XX. század fordulópontjai nagyon izgatják Köbli Norbertet, engem pedig könnyű volt megfertőzni ezzel. Amikor kutatásokat végez egy forgatókönyvhöz, rendszerint belefut más történetekbe, amiket elraktároz magában. Azt érzem, hogy ezek a sztorik sokat mesélnek a máról. Soha nem azzal tud nekem valamit eladni, hogy mikor játszódik, hanem maga a cselekmény fog meg, és pluszdimenziókat tesz hozzá a történelmi környezet. Az Apró mesék alapvetése, hogy egy háború utáni korszakban vagyunk, mindenki keresi a hozzátartozóit. Ekkor jön egy szélhámos, aki ebben az információhiányban elkezdi átverni az embereket.
– Közben beleszeret egy titokzatos nőbe…
– Ezzel elindul az érzelmi szál a maga bonyodalmaival, amely játszódhatna akár a mában is. Noha egy erdei házban zajlik a film java része, de ma is bárhol történhetne. Ezek az emberi viselkedésformák állandók, úgy tűnik, nemigen tanulunk a hibáinkból. És külön izgalmas megtalálni egy történetben azt, ami mai szemmel, békeidőben felfoghatatlan.
– Romantikus thrillerről van szó. Miért követelte meg ezt a nehéz műfajt a történet?
– Mindvégig erős érzelmi töltetű a film, de feszültség hatja át, szóval érvényes az is rá, hogy romantikus és az is, hogy thriller. Nekünk ez zsigerből jön, A berni követ és a Félvilág is részben thriller volt. Jó érzés, ha el tudjuk érni, hogy egy néző izguljon, akár féljen is, és a végén valamiféle katarzist éljen át. Ezek a történetek alkalmasak arra, hogy érzelmi hullámvasútra ültessék a nézőt, amit én gyerekkorom óta kapok a moziélménytől és szeretném magam is megteremteni.