Békeidőben felfoghatatlan

A XX. századi történetek sokat me­sélnek a máról, és alkalmasak arra, hogy érzelmi hullámvasútra ültessék a nézőt, amit a magam részéről elvárok a moziélménytől — állítja Szász Attila filmrendező. A televíziós filmet megújító alkotó, A berni követ, a Félvilág és az Örök tél után negyedik alkalommal dolgozik együtt Köbli Norbert forgatókönyvíróval. A második világháború végén szövődő romantikus thriller, az Apró mesék immár mozivászonra íródott, és március 14-én debütál országszerte.

Fotó: Kurucz Árpád

– Úgy nyilatkozott valahol, hogy a női karaktereket általában izgalmasabbnak tartja…

– Erős női jellemekben gondolkodunk. A Kerekes Vica által megformált nő évek óta egyedül él a gyermekével egy erdészházban. Egyszerre védi a gyermekét és gondoskodik róla. Nyilván ki van éhezve emberi kapcsolatokra, bármiféle közeledésre felfokozottan tud reagálni. A femme fatale karaktert is szerettük volna beleláttatni Vicába. Kicsit eljátszani azzal, hogy a nézőt bizonytalanságban tartjuk, ő egy olyan végzet asszonya, akiről csak a végén derül ki, hogy valóban az-e. Kerekes Vica szerintem most érett meg erre a szerepre.

– Köbli Norberttel közös mun­káik sikere mintha bizonyítaná azt a felvetést is, hogy a jó filmhez szükség van forgatókönyvíróra, a szerzői filmek ideje lejárt…

– Amikor én jártam a főiskolára, még nem volt forgatókönyvíró-képzés, ezért a rendezőket arra ösztönözték, hogy maguk írják a filmjeiket. Én hiszek abban, hogy egy rendezőnek bizonyos szinten tudnia kell írni, de azért ez két külön szakma. Én is írtam három nagyjátékfilm-forgatókönyvet és több rövidfilmet is, de számomra az írás nem okozott örömet. Leginkább csak frusztrál, mert nem vagyok elégedett azzal, amit írok. Az életemet jelentősen megkönnyítette, hogy Köbli Norberttel egymásra találtunk. Egész más feladat egy nagyon erős alapokon álló forgatókönyvben, a jelenetek szintjén a részleteket finomítani, mint nulláról felépíteni egy történet ívét.

– A televíziós filmek megújítójaként is emlegetik önt, hiszen hivatalosan az Apró mesék az első moziban debütáló filmjük.

– Mozivetítések A berni követből is és az Örök télből is voltak már, a Félvilág pedig a tévépremierje után konkrétan moziforgalmazásba is került. Mi mindig is arra törekedtünk, hogy a lehető leglátványosabban és leghatásosabban meséljünk el minden történetet. Korábban a tévéfilm műfajától sok rendező ódzkodott, magam is. Aztán kiderült számomra, hogy itt lehetőség van minimozifilmeket létrehozni. Ezek a filmek azután valamelyest valóban újraélesztették ennek a műfajnak a népszerűségét, elindítottak egy olyan folyamatot, hogy mára egyre többen szeretnék hasonló pályára állítani a tévéfilmjeiket, mint amit a mieink befutottak. Az első két filmünk hatvan fesztiválról harminc díjat hozott el, és többnyire nem televíziós elismeréseket. Sőt, mindegyik szerepelt A kategóriás fesztiválon is, van, amelyik nem is egyen, ahol még díjat is kaptunk. Nagy kérdés: nem generáltak-e az eddigi sikereink túlzott elvárásokat az Apró mesékkel szemben? Mégiscsak az első mozifilmünk, szinte kötelező lenne minimum olyan fesztiválsikereket elérnie, mint a tévéfilmjeinknek. Meglátjuk… Én mindenesetre azt érzem, hogy ez a filmünk egy érettebb, kiforrottabb alkotói teljesítmény, mint a többi, de ezt ítéljék meg maguk a nézők.