Egy Rolling Stones-koncert nem csinál nyarat Kubában

Három évvel a Rolling Stones kubai koncertje után választ kaptunk rá, miért nem lett akkor forradalmi a hangulat a karibi szigetországban: még nem jött el az idő.

2019. 03. 18. 15:06
Keith Richards, Mick Jagger and Ronnie Wood of the Rolling Stones perform a free outdoor concert at Ciudad Deportiva de la Habana sports complex in Havana
Amint elkezdenek játszani, elfeledtetik a korukat Fotó: Alexandre Meneghini Forrás: Reuters
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Paul Dugdale filmrendező szerencsére nem bonyolította túl a filmet. Egyrészt látjuk a zenészeket, vagyis Mick Jagger, Keith Richards, Ron Wood és Charlie Watts a főszereplők, másrészt Havanna népét, amint megőrül ezért a fergeteges muzsikáért. De a Rol­ling Stones élő zenei attrakcióinak van még egy titka, amiről eddig nem volt szó. Mégpedig a koncerteken még nagyobb hangsúllyal jelen lévő, már-már meditatív zenei háttér, amelyet a Horváth Charlie által is emlegetett improvizációk színesítenek.

A koncertfilm rendezője erre helyezte a hangsúlyt, vagyis egészen pontosan erre a meditatív állapot és a tomboló őrület közötti libikókára. Nem kapkodja el folyamatosan a képet, ahogy ez manapság sok videóklip esetében megfigyelhető, hanem engedi felépíteni egy-egy szám zenei világát a nézőben. Leginkább azzal, hogy türelmes és nem fokozza túl a vizuális ingereket. Vagyis van időnk megfigyelni, hogyan zenélnek a fiúk, és ezáltal a mozinéző is megélheti azt a katartikus hangulatot, amit az eseményre jegyet váltó néző élhetett meg 2016-ban. Róluk is sokat tudunk, mert a koncertfilm másik főszereplője a kubai nép. Olyan karakteres arcokat láthatunk Mick Jagger rohangálása közepette, amelyeket nem könnyű elfelejteni.

Amikor a film elején egy rövid interjúban először jelennek meg a zenészek, bár nem a Buena Vista Social Club nyugdíjasai jutnak eszünkbe, de felszakad egy sóhaj: megöregedtek. Olyan ütött-kopott hangulatot árasztanak, mint a filmen bemutatott havannai épületek. Másrészt éppen annyira szívet melengető a látvány az esetükben, mint amennyire ez a havannai miliőre is jellemző. Ami igazán döbbenetes, hogy bár hiába látunk négy öregembert a színpadon, amint elkezdenek játszani, elfeledtetik a korukat. Ráadásul annyira élvezik azt, amit csinálnak, hogy a nézőnek mosolyogni támad kedve. Hiába tudjuk, hogy a konzumkultúránknak nyelvet nyújtó fiúk éppen a fogyasztói társadalom termékeivé váltak, mégis végigmosolyogjuk ezt a két órát.

Mert nagyon tudnak zenélni.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.