Egy valós férfivá érés története

A Hármasoltár című kötet jó vaskos, gyalázat is volna ilyen névre keresztelni valami vékony füzetkét, és a szerző három, korábban megjelent regényét tartalmazza.

„Ki hétfőn villamoson felkacag, lelkét tűz égesse. Kik ketten harsányan társalognak, ne kapjanak kompótot a kórházban. De ki kommentál, csettint, banyákra kacsint, orcáját a légbe mártsa, és ne legyen rajta ejtőernyő, de megnézném, köpnék melléje hegyeset, lám, igaz-e, hogy egyszerre érnek földet.” Demeter Szilárd prózanyelvének régiségszaga van. Nem a halott nagyszülők nagykabátjainak dohos, avítt szekrényszaga ez, hanem régi, porló kövekbe vésett, nehezen megfejthető jelek, ősi balladák szaga – nagy idők nagy legendáinak szaga, amik vannak is a jelenben, meg nincsenek is.

A Hármasoltár című kötet jó vaskos, gyalázat is volna ilyen névre keresztelni valami vékony füzetkét, és a szerző három, korábban megjelent regényét tartalmazza: Kéket kékért, Lüdércnyomás és Tempetőfi naplója (ebben a sorrendben szerepelnek a kötetben, az eredeti megjelenésük rendje pont fordított). A három regény egy fejlődéstörténetté áll össze, három beavatási stációval, három oltárképpel (három oltárkép közül általában csak az egyik ábrázolja a poklot, vagy az utolsó ítéletet, de Demeter Szilárd a jelekből ítélve ott is poklot talál, ahol reneszánsz oltárképfestők szerint a gyönyörök kertje van), vagy három bugyorral: gyermekkor, ifjúkor és felnőttkor.

A fülszövegben maga a szerző leplezi le az önéletrajzi indíttatást, a Madarasi-Hargita lába, a székelyudvarhelyi tanítóképző, a kolozsvári egyetem mind egy valós férfivá érési történet valós helyszíne. Mégsem önéletrajzot vagy naplóregényt olvasunk, hanem egy teljesen elszabadult fikciót, rémmesét, sötét balladát, amiben rejtői vagy tersánszkyi nevű figurák szerepelnek: Egyszemjankó, Kistarisznya, Csürkeláb, Dzsesszpalibá, Kagur, Félszemű Dzsó, Pufarin, Orrbelefütty. Ezek a hősök az apjukat darabolják föl, medvéket ütnek agyon, kézirattal fojtják meg magukat, disznók eledelévé válnak, átkozódnak, bosszút állnak, isznak és közösülnek egy abszurd, bizarr, kegyetlen világban – a háttérben pedig az 1989-es romániai forradalom zajlik. Afféle mágikus realizmus ez, hogy a múló irodalmi divathóbortok egyik kedves terminusával éljünk, de Demeter Szilárd mágiája sötétebb lényeket és világokat idéz meg, mint Márquezé.

Sodró, aszimmetrikus, szabálytalan szövegfolyamban evickélhetünk hosszú napokon át, ha hajlandók vagyunk elfogadni az író szabályait (a sajátos szövegszerkesztést vagy azt, hogy a leghihetetlenebb eset sem annyira hihetetlen, hogy ne lehetne valóságos, és ettől lesz igazán megrendítő). De ha egyszer belemegyünk a játékba, a hatás elementáris.

Demeter Szilárd: Hármasoltár, Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2018.