Gondolatok a Családról

Áll a család, a tekintetek a messzeségbe vesznek. A szem a lélek tükre, kíváncsiság, közömbösség, félelem vagy rettenet érhető tetten az apró szempárokban.

Több festmény, montázs, kollázs üzenetének megfejtése vár a látogatókra Fotó: Havran Zoltán

Áll velünk szemben egy nagy család. De lehetne akár két kisebb is. Támaszkodjunk a kép címére: Család. Nem tudjuk eldönteni kinek-kinek a benne elfoglalt szerepét, sem a nemét, sem a megközelítő életkorát, be kell érnünk annyival, hogy vannak felnőttek, fiatal felnőttek és gyerekek. De akár egy háromgenerációs család is lehet Veszely Ferenc festményén. Ami olyan, mintha egy festmény elé egy szoborcsoportot helyezett volna. Az elsőre meghökkentő alkotás előtt nem lehet csak úgy elsétálni.

Mi is ez? Mit üzen? Áll a család, a tekintetek a messzeségbe vesznek. A szem a lélek tükre, kíváncsiság, közömbösség, félelem vagy rettenet érhető tetten az apró szempárokban. Ha a tekintet irányát követő képzeletbeli vonalakat húzunk a szemekből, feltűnik, hogy ezek a vonalak keresztezik egymást, mindenki mást lát vagy mást fürkészik. Mindenki a jövőbe néz és az a jövő nem tűnik túl biztatónak egyik irányban sem. Egy aprócska családtag viszont háttal áll, a családhoz tartozóan, mégis mintegy mögöttük.

Tekintetét nem láthatjuk, de el lehet képzelni: ő a múltba néz, amit ez esetben egy csatakép jelképez, törökök és magyarok nyilai röpködnek az irreálisan rózsaszín-ciklámen égen. Van itt más is, amin el lehet gondolkodni: a családtagok egymáshoz való, főként érzelmi viszonyán, és azon is, miért egy állatcsalád áll „a történelem viharában”, de ezt már önökre bízom. Ugyanúgy, mint a többi kiállított festmény, montázs, kollázs üzenetének megfejtését. A Veszely ’70–’19 című kiállítás már­cius ­21-ig látogatható a Hegyvidék Galériában.

Több festmény, montázs, kollázs üzenetének megfejtése vár a látogatókra
Fotó: Havran Zoltán

Veszely Ferenc 1945-ben született az ausztriai Welsben. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán, Barcsay Jenő, Kádár György és Konecsni György tanítványaként 1968-ban végzett. Külföldi tanulmányútjai során Berlint, Kairót és Londont érintette. A folyton kísérletező és megújulni tudó Veszely alapító tagja volt a Makói Grafikai Műhelynek, művészeti vezetőként tevékenykedett a Budavár Alkotóközösségben, majdnem másfél évtizedig volt a Magyar Iparművészeti Főiskola óraadó rajztanára, és vezette az előkészítő tanfolyamot. A Hung­expo grafikusaként járta a világot, és a Vidám Színpad szcenikusa volt tizenkét évig.

Ez utóbbi minőségében kiemelkedő színpadi munkája volt 1994-ben a Nino Manfredi rendezte Szavak. És a mostanában oly divatossá vált kerítéskiállítások szervezésében is úttörő szerepe volt, az 2013-as Amrita ­Sher-Gil magyar–indiai festőművésznő születésének századik évfordulójára rendezett, ötven tablóból álló tárlatot Budapest után Delhiben és Párizsban is bemutatták. Ám Veszely Ferenc annak is megtalálta a módját, hogy más képzőművészeknek is biztosítson bemutatkozási lehetőséget: dörgicsei udvarházában megalapította az Ól-Galériát.