A szlovákiai Ipolynyék, a nagykürtösi járás legnépesebb települése a nyelvhatáron található, az utolsó magyar falu ebben az irányban, lakosainak nyolcvanöt százaléka magyar. Ez a környék legkiválóbb bortermelő vidéke. Dombok ölelésében található a felújítás alatt álló római katolikus templom, nem is közelíthető meg a főbejáraton. Éppen a lépcsőt burkolják a tényleg szorgos kezek, mégsem végeznek aznap, így elnézést kérnek és kiteszik az oldalajtó használatára utasító cetlit a szép kovácsoltvas védőrácsra.
Fotó: Havran Zoltán
Igazi utazó nagykövethez méltón, Bábel Klára egyedül érkezik, a kocsi leengedett hátsó ülésén az „utazó hárfa”. – Nem sínyli meg a hangszer a hercehurcát? – kérdem aggódva, de a művésznő megnyugtat, hogy egyrészt van neki védőtokja, másrészt meg egyet se kényeskedjen, bírnia kell a strapát. Bábel Klárának nincs személyes kötődése a településhez, most van itt először, meghívásra érkezett. Bach-átiratokat fog játszani, hiszen Bach nem írt műveket szólóhárfára.
Azt, hogy tízéves korában szeretett bele a hangszerbe, már a koncert közben tudjuk meg, ugyanis a zeneszámok között a hangszerét ismerteti, sőt feladványt is ad a közönségnek: vajon hány ujját használja játék közben egy hárfaművész és miért annyit? Az előadás végén felajánlja a közönségnek, hogy próbálja ki a hangszert. Vonakodunk, végül a lelkész jár elöl jó példával, így felbátorodunk mi is.
Bábel Klára az előző években is fellépett a fesztiválon szólóban, de más hangszeresekkel vagy énekesekkel kiegészülve is, ma pedig a gödöllői királyi kastélyban az esti nagykoncerten találkozhatunk vele, ahol a Magyar Honvédség Tata Helyőrségi Zenekara lép fel Balázs Attila őrnagy és Medveczky Ádám dirigálásával, közreműködik Harcsa Veronika énekművész és Demeniv Mihály harmonikaművész is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!