A Sorsfordulat – Radikális találkozások című tárlat középpontjában a változás – a krízis, a megtérés, a felismerés – áll. Ám nem pusztán az esztétikai élményen van a hangsúly, hanem a folyamaton: egyfajta belső utazásra hívnak a kiállított alkotások, amelyek lassan, finoman vonnak be saját átalakulásunk történetébe. A falakon barokk művek, konceptuális installációk és videómunkák váltják egymást, mintha az idő és az emberi tapasztalat különböző rétegei egymásra csúsznának.
A HAB tárlata kérdéseket tesz fel
A kiállítás hat tematikus egységben bontja ki az átalakulás folyamatát: a felismeréstől a megadásig, a katarzistól az újrakezdésig. Összesen huszonhét hazai és nemzetközi művész alkotására csodálkozhatunk rá, köztük Keith Milow, John Maybury, Mátrai Erik, Mohácsi András, Richter Sára és Zellei Boglárka Éva munkáira.
A klasszikus mesterek rézkarcai és bibliai kompozíciói új értelmet nyernek a kortárs művek társaságában. Az egyik falon Agostino Masucci Pál megtérése című metszete függ, vele szemben Kuzma Eszter Júlia monumentális textilműve, a Bestial Sanctum – a barokk mű és a kortárs rítus közötti feszültség maga is sorsfordulat.
Mátrai Erik fényinstallációi templomi áhítatot idéznek: a fény és árnyék játékában a tér szakrálissá válik, s feléled bennünk valami ősi emlék a csendről.
Mark Wallinger Angel című videója egy különleges „alászállás” élményét jeleníti meg, amely a bizonytalanság és a transzcendencia határán egyensúlyoz. Az idő iránya megfordul, a valóság kibillen, és egyfajta metafizikai zavarba kerülünk: vajon mi történik, amikor az életünk menetét hirtelen megfordítja valami láthatatlan erő?
Berndnaut Smilde Nimbus-sorozatában pedig mesterségesen létrehozott felhőket láthatunk különleges terekben. A felhők törékeny, illékony képződmények, amelyekben a pillanat és az örökkévalóság találkozik.
A kurátorok, Vékony Délia és Körösvölgyi Zoltán érzékeny és egyben sokrétű válogatást mutatnak be, amely nem kronológiát követ, hanem lelki folyamatot. Nem passzív megfigyelők, hanem résztvevők vagyunk, és a saját élettörténetünket vetíthetjük bele a művekbe.
A sorsfordulat így nem a művészekről szól, hanem rólunk. Pontosabban arról, hogy képesek vagyunk-e elengedni mindazt, amit eddig önmagunkról és a világról gondoltunk.
A megtérés fogalma – bibliai értelemben pálfordulás – nem vallási üzenetként jelenik meg, hanem mélyen emberi tapasztalatként. A kiállítás azt üzeni, hogy sorsfordulat csak akkor lehetséges, ha elengedjük azt a világot, amiben addig hittünk. Nem Istenhez vagy ideológiához térünk meg, hanem a saját, kendőzetlen igazságunkhoz, amely ellenállhatatlanul tör be az életünkbe, és átveszi a sorsunk irányítását.
A HAB kiállítása nem magyarázni akar, hanem kérdéseket tesz fel. Tudunk-e irányt váltani, ha az élet arra kényszerít? Mit jelent a megtérés a XXI. század emberének, aki egyszerre vágyik biztonságra és szabadságra?
A Sorsfordulat – Radikális találkozások e kérdéseken keresztül a művészetet a lélek tükreként mutatja meg.
