Ökumenikus kézfogás a Nemzeti színpadán

Idén a nemzeti ünnep előestéjén Csákberény mártírhalált halt papjainak állított emléket a székesfehérvári társulat darabjának meghívásával a Nemzeti Színház.

Tizenhét évvel ezelőtt, március 15-én Szikora János Az ember tragédiája rendezésével nyílt meg a Nemzeti Színház mai épülete, idén pedig a nemzeti ünnep előestéjén Csákberény mártírhalált halt papjainak állított emléket a székesfehérvári társulat darabjának meghívásával a Nemzeti Színház.

A Sobor Antal történelmi regényén alapuló Perelj, Uram! című dráma budapesti előadására több tucat csákberényi lakos, többek között a hősök leszármazottai érkeztek a fővárosba, hogy megemlékezzenek a Fejér megyei falu maroknyi népéről, mely 1848-ban végsőkig hősiesen védte szabadságát.

A mű az 1848–49-es magyar szabadságharc leverésének utolsó időszakából elevenít fel egy kevesek által ismert epizódot, amikor a települést védő lakosok a bevonuló császári zsoldosok rémuralma alá kerültek. A történet központi alakja a falu két lázadó papja: Manszbarth Antal katolikus plébános (Imre Krisztián) és Szikszai János református lelkész (Gáspár Sándor), akiket letartóztatnak, és bár szemtanúivá válnak híveik gyötrelmeinek, mégsem válnak árulókká, emelt fővel várják sorsukat. A lázítással vádolt papokat először kötél általi halálra ítélték, majd büntetésüket golyó általi halálra enyhítették.

A csákberényi hősökre egy helyi lakos hívta fel annak idején Sobor Antal József Attila-díjas író figyelmét, majd kisregényéből Román Károly készítette el a színpadi adaptációt, melyet tavaly október 6-án mutattak be Székesfehérváron.

Csákberény lakossága máig őrzi a falu küzdelmének és a hősi halált halt papok emlékét, a helyi református és katolikus hívek igazi ökumenikus kézfogással emlékeznek meg a forradalom mártírjairól.

A budapesti bemutatón Székesfehérvár polgármestere, Cser-Palkovics András is részt vett, és az előadás után köszönetet mondott a Nemzeti Színháznak, hogy meghívta a darabot, ezzel segítve közös múltunk megismerését.