Annak, aki igen komoly filozófiai és irodalomelméleti szempontok szerint szeretné megérteni, miért volt jelentős, nagy költő Jékely Zoltán, ajánljuk a könyv alapos tanulmányozását. Akik pedig csak belekóstolnának a művészetébe, olvassák el „A Tilalmas kert” című kötetben megjelent „A marosszentimrei templomban” című verset – most: „Fejünkre por hull, régi vakolat, / így énekeljük a drága Siont; / egér futkározik a pad alatt / s odvából egy-egy vén kuvik kiront. / Tízen vagyunk: ez a gyülekezet, / a tizenegyedik maga a pap, / de énekelünk mi százak helyett, / hogy hull belé a por s a vakolat, / a hiuban a denevér riad / s egy-egy szuvas gerenda meglazul: / tizenegyedikünk az árva pap, / tizenkettedikünk maga az Úr. / így énekelünk mi, pár megmaradt, / – azt bünteti, akit szeret az Úr –, / s velünk dalolnak a padló alatt, / kiket kiírtott az idő gazul.”
Havas Judit: A valóság és álom határán. Jékely Zoltánról. Hungarovox Kiadó, Budapest, 2018.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!