Képzelt kamerák a Velencei Biennálé magyar pavilonjában

Hogyan lát az ember? – közvetve erre a kérdésre kínál válaszokat Waliczky Tamás Képzelt kamerák című kiállítása, amely hazánkat képviseli az 58. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálén.

Waliczky Tamás grafikája: Flipbook camera lucida

Hogyan lát az ember? – közvetve erre a kérdésre kínál válaszokat Waliczky Tamás Képzelt kamerák című kiállítása, amely május 11. és november 24. között hazánkat képviseli az 58. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálén. A rangos seregszemlén 2015 óta a Ludwig Múzeum koordinálja a magyar részvételt, és mint Fabényi Júlia, az intézmény igazgatója és a Velencei Biennálé magyar pavilonjának nemzeti biztosa a tegnapi sajtótájékoztatón felidézte: Magyarország a második külföldi nemzetként kapta meg az engedélyt, hogy nemzeti pavilont emeljen a Giardini-kertben, és idén már száztíz éves lesz a Maróti Géza tervezte szecessziós magyar pavilon. Az idei tárlat koncepcióját tizenhat pályázat közül választották ki, és most először az újmédia-művészet áll a magyar kiállítás központjában.

Fekete Péter kulturális államtitkár egy ajándék apropóján kötötte össze a múltat a jelennel: a Fortepan gyűjteményéből kiemelt fotó Schoch Frigyes felvétele, 1909-ben a magyar pavilon előtt készült sztereókamerával. A most készülő tárlat pedig a hagyomány és az innováció sajátos ötvözeteként egy fotótörténeti gyorstalpalót is kínál. Waliczky Tamás ugyanis átfogó fotótörténeti ismereteit kamatoztatva huszonhárom képzeletbeli analóg kamerát mutat be számítógépes grafikáin, amelyek mechanikus megoldásaikat tekintve akár létezhetnének is.

Ilyen például a flipbook ­camera ­lucida, mely az animáció egyik ősének is tartott „képpörgetős füzetkét” ötvözi azzal az 1807-ben szabadalmaztatott optikai eszközzel, melyhez hasonlót kétszáz évvel korábban már Johannes Kepler is alkalmazott, és egy prizma segítségével egymásra helyezi a megörökíteni kívánt látványt és a készülő rajz képét. Sokféle játék van egy-egy ilyen szerkezetben, de mind arra hívja fel a figyelmet, hogy egy adott látószögből milyen látványt társítunk a valósághoz, ez hogyan képezhető le kétdimen­ziós felületre, hol vannak a mozgó- és az állókép határai, illetve ezek milyen technikai megoldásokat inspirálnak.

Waliczky Tamás grafikája: Flipbook camera lucida

Ez a képzelt kameragyűjtemény elképesztő technikai és fotótörténeti tudást összesít, mégis leginkább a következetes játék a döbbenetes benne: mint amikor a gyerekek nem létező masinákat rajzolnak és lelkesen mesélnek arról, hogyan és mi mindenre lehetne őket használni. Waliczky Tamás is, nemcsak a kortárs újmédia-művészet egyik legismertebb és legjobb képviselője, hanem kiváló előadó. Olyan tanár, aki érthetően és ragályos lelkesedéssel tudja elmagyarázni egy-egy szerkezet és ötlet mögötti gondolatot, amikor technikáról beszél, akkor is antropológiai kitekintéssel arra hívja fel a figyelmet, hogy mindez – a látásunk és az ábrázolás is – kultúrafüggő.

Waliczky Tamás grafikáit, azaz a részletesen kidolgozott fantáziakamerákat lightboxokban mutatja be a velencei kiállítás. Néhány elképzelt eszközről animáció is készült, egy installáció által pedig az egyik kamera működését is kipróbálhatják a látogatók.

Külön méltatást érdemelne a kurátor, Szegedy-Maszák Zsuzsanna művészettörténész által szerkesztett katalógus is, mely elegáns egyensúlyt teremt a személyesség és a tudományosság között.