Nyugodt szemlélődés és termékeny magány

József Attila pontosan tudta: a világ végtelen tágasságát olykor sokkal könnyebb áthidalni, mint azt a távolságot, ami ember és ember között húzódik.

Deim Balázs fotóművész üveggolyókká sűrített távlatokkal játszik

„A távolságot, mint üveg golyót, megkapod, óriás leszel, csak hunyd le kis szemed” – igyekezett megnyugtató álomba ringatni a saját és mindnyájunk gyermeki énjét költőnk, akinek tegnapelőtt ünnepeltük a születésnapját. József Attila pontosan tudta: a világ végtelen tágasságát olykor sokkal könnyebb áthidalni, mint azt a távolságot, ami ember és ember között húzódik. Deim Balázs fotóművész is ilyen, üveggolyókká sűrített távlatokkal játszik Hétköznapi galaxisok című, a budapesti Kubik Coworkingben tegnap megnyílt kiállításának képein.

Deim Balázs 1987-ben született, a Kaposvári Egyetemen szerzett fotográfusdiplomát 2013-ban, 2008 óta neves magyar galériák rendszeres kiállítója. Surveillance system (térfigyelő rendszerek) című, saját készítésű camera obscurákkal kísérletező projektjével az Európai fotográfiai hónap kiválasztott résztvevőjeként Bécsben és Luxemburgban is bemutatkozhatott. Rendszeres résztvevője a szentendrei Art Capitalnak. Munkáiban környezettel és emberrel, emberi és ember utáni terekkel kapcsolatos kérdéseket vet föl, látásmódja, képi világa jól felismerhető, legyen szó akár Minimal, akár Panel című sorozatairól. Játékos könnyedség és melankólia, nyugodt szemlélődés és termékeny magány – ezek a fényképei hatásai.

Deim Balázs fotóművész üveggolyókká sűrített távlatokkal játszik

A most látható Hétköznapi galaxisok anyagát a 2017 óta már többször és több formában kiállított, népszerű Space fotósorozatából válogatta. A fekete-fehér képek egyrészt utalnak az űrkorszak heroikus hajnalára, amikor az emberiség még úgy tekintett a kozmoszra, mint meghódítandó hegycsúcsra. Másrészt, mivel a fotótémák hétköznapi tárgyak (sokuk ott lehetne bármelyikünk íróasztalán), amik valamiképpen az űrkorszakhoz kötődnek, a távolság üveggolyója saját, legszemélyesebb terünkben jön létre. Az idegenség, az űr sötétje és hidege, a fölfoghatatlan messzeség különös, lírai, nosztalgikus árnyalatokkal telik meg, mint az egyik legmeghatóbb, régi játszóteret ábrázoló képen: a középpontban egy vasmászóka a klasszikus, szovjet űrrakétadizájnnal. Sehol sincsenek a mai játszóterek szabvány gyermekbarát anyagai. Amikor a nyolcvanas-kilencvenes években játszottunk űrhajósdit, még nem színlelte a világ, hogy vigyáz ránk.

A kiállítás május 18-ig látható a Jászai Mari téri Kubik Coworkingben, hétköznaponként 9 és 18 óra között.