Számomra a legfontosabb mondatot Margócsy István mondja a munkája kapcsán: „Az a meggyőződésem ugyanis, hogy nincs szakadék az irodalomtörténet és a ma keletkező irodalom között; a mai irodalmat ugyanolyan elkötelezettséggel és méltósággal kell olvasni, értékelni és kritizálni, mint a hagyománnyá rögzült régit, s viszont: a régi irodalmat ugyanolyan friss szemmel és kritikai éllel kell olvasni és mindig újrakanonizálni, mintha ma keletkezett volna.” A legszebb megfogalmazást Ördögh Csilla újságíró, szerkesztő veti papírra, midőn arról gondolkodik, hogy mi az, amit elért az életben: „Sok ez vagy kevés? Obulusnak elég lehet majd? Kharóné a döntés. De nem sürgetem.”
Megható, felemelő könyv, tanulságos és szép életutakkal, amelyeket jó olvasni: az összegző ember amúgy is mindig tiszteletre méltó. Forgassák szeretettel, és gondolkodjanak el: önök mit írtak, mit írnának, önök mit fognak írni hetvenévesen?
Napút-évkönyv, 2019. Hetvenhét jeles hetvenes. Szerkesztette: Szondi György. A Cédrus Művészeti Alapítvány kiadása.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!