A vak muzsikus és a magyar nóta

— Tcha Limberger egy vak belga szintó muzsikus, aki annyira beleszeretett a magyar nótába, hogy mindent hátrahagyva hazánkba költözött, hogy megtanulhassa. Azóta a mesterévé vált, és ezzel járja a világot. Koncertjei hatalmas sikert hoznak, ő is egyike azon keveseknek, akik egy elveszőben lévő zenei kultúra utolsó szószólói — mondta lapunknak Miklós Ádám filmrendező, akinek Tcha Limbergerről szóló dokumentumfilmjét vasárnap 13.50-től tűzte műsorára a Duna World csatorna.

Tcha Limberger a nemzetközi zenei színtér sajátos figurája Fotó: Dave Kelbie

A dokumentumfilmben a színpadon egy hegedűvirtuóz húzza a magyar nótát, teljes magabiztossággal mozog és zenél, hét muzsikus kíséri különféle hangszereken. A külföldi közönség tapsviharban tör ki. Tcha Limberger azonban ezt nem láthatja, mert születése óta világtalan. – Egy nagyon jó humorú ember benyomását keltette az első találkozásunk alkalmával. Lelkes volt, egyszerre több dolgot csinált. Az utolsó volt az, hogy felfigyeltem a vakságára – mesélte lapunknak Miklós Ádám dokumentumfilm-rendező, aki arról is szólt, hogy Tcha Limberger első osztályú gitárművészből vált hegedűvirtuózzá.

Ismertetése szerint hegedülni tizennyolc éves kora után kezdett. Ez azért érdekes, mert általában azt javasolják, hogy nagyon korán, hat-hét évesen kell elkezdeni, ha valaki meg akar tanulni jól hegedülni. – Folyamatosan zenél. Mindig van nála hegedű, de ha nem azzal, akkor egy pohárral is képes zenélni, amiből éppen vizet ivott. Ez már kisgyerekkora óta jellemző volt rá – fejtegette Miklós Ádám.

Tcha Limberger a nemzetközi zenei színtér sajátos figurája
Fotó: Dave Kelbie

– Belgiumban, sőt egész Nyugat-Európában a magyar nóta a legmegbecsültebb zenék közé tartozik. A filmben a legjobb zenészek beszélnek arról, hogy szívesen játszanák, de igazán jól nagyon kevesen tudják előadni. Ennek a dokumentumfilmnek az is a missziójához tartozik, hogy rávilágítson arra, bár a világban mindenhol el vannak ájulva az emberek a magyar nótától, a magyar emberek többsége nincs tisztában azzal, mekkora kincs birtokosa ez a nemzet. Nem vagyok szakértője a témának, de a forgatás alatt szembesültem azzal, hogy hihetetlen komplex zenéről van szó, temérdek improvizációval – magyarázta a filmrendező.

Mint mondta, mikor Tcha Limberger a Kulacs nevű vendéglőben meghallotta a magyar nótát élőben, azonnal elhatározta, hogy hazánkba költözik és ő is megtanulja igazán jól játszani. Sőt, megtanul magyarul is. Olyan jól sikerült neki a nyelvtanulás, hogy egyáltalán nincs akcentusa, és ha magyar nótát játszik, a csodájára járnak.

– Körülbelül négyéves lehetett, a mikor rájött arra, hogy ő nem lát. Nem értette, hogy az édesanyja honnan tudja, hol van, amikor nem hallja őt. A filmben elmondta, hogy nem érdekli a látás, mert el sem tudja képzelni, mit jelent látni, egyedül az zavarja, hogy nem tud vakon biciklizni. Annyira a hang a mindene, hogy amikor meghallgatta a filmet, amit vele forgattunk, akkor azt kérdezte, tényleg ennyire nyikorog-e az ajtaja, mert ha hozzáadtuk a nyikorgást, az nem korrekt. Mondtam, hogy így nyikorog az az ajtó – mesélte Miklós Ádám.

A filmből az is szóba kerül, hogy a fiatalok manapság inkább populárisabb zenét hallgatnak, a magyar nótával alig találkoznak. Egyre kevesebb étteremben lehet élőzenés magyar nótát hallani. A belga muzsikus szerint valószínűleg az a baj, hogy nem magyarázzák el a fiataloknak, mitől különleges a magyar nóta, kik azok az előadók, akik igazán színvonalasan játsszák.

A film készítői forgatás közben tudták meg, hogy a muzsikusról gyerekkorától kezdve készültek filmfelvételek, ugyanis már négyévesen is csodagyereknek számított, hétévesen pedig az első koncertjét adta – ezek a felvételek is láthatók a dokumentumfilmben. – A filmnek és a főszereplő muzsikusnak is missziója, hogy újra megteremtse az igényt a minőségi magyar nóta hallgatására – tette hozzá Miklós Ádám, aki osztja a belga muzsikus véleményét, hogy nem tékozolhatunk el ilyen kincset.