Bevallom, szinte a dührohamig értetlenkedővé és méltatlankodóvá válok, valahányszor kanonizált szövegek, történetek, irodalmi alakok frivol és az esetek igen nagy százalékában a végletekig bugyuta átiratával találkozom; továbbá bevallom, az angol humor rajongója vagyok, nem pedig a – nem létező – németé. Ilyen prekoncepciókkal vettem kézbe a Zeusz és bandája című kötetet, amely alcímének tanúsága szerint arra vállalkozik, hogy bemutassa a görög mitológiát „újratöltve”.
Rossz érzéseim azonban egykettőre elpárologtak, amint olvasni kezdtem a kötetet. Az ifjúságnak szánt könyv olyan átgondolt, okosan humoros és visszafogottan nyegle-fiatalos nyelvezettel megírt alkotás (külön dicséret illeti a kötet fordítóját, Benkő Gittát, akinek a gyorsan változó ifjúsági szlengből mindig sikerült az időtállóbb kifejezéseket megtalálnia), amilyen ritkán születik, és amelyre nyugodtan rábízhatjuk gyermekeinket, ha azt szeretnénk, hogy a szövevényes és minden perverzióval meg igen zavaros viszonyokkal és viszonylatokkal teli görög mitológiai világ történéseit „az ifjúság számára átdolgozott” (a másik kifejezés, amitől kiver a hideg veríték) formában megismerhessék.
A kötet szerkezete a maga viszonylagos bonyolultságában is rendkívül szórakoztató, jól olvasható, magánál tartja a figyelmet: egyenként jönnek a halandó és halhatatlan istenek, van róluk egy ábrázolás, amely köré vicces és/vagy lényeges információt írtak a kötet szerzői és szerkesztői, majd két oldalon keresztül, néhány tőmondatban vizsgálják meg az aktuális szereplő családját, hazáját, azt, hogy mihez ért a legjobban, és mindazt, amit ki nem állhat (ennek a két utóbbinak a termékeny egymásra felelgetéséből rengeteg vicces dolog származik, például Pénelopé esetében: „Amihez a legjobban értek – a várakozás. Csak várom és várom haza a férjemet. Amit ki nem állhatok – a »férjemre« várni.”)
Vegyük úgy, hogy ez a három oldal célozza a kisebbeket vagy a legkisebbeket, hiszen kedves, karikatúraszerű ábrázolása könnyen befogadhatóvá teszi. Ezután azonban következik minden szereplő esetében egy négy-öt oldalas történet, amelyben vagy a teljes életút bemutatását végzi el a szerző, vagy pedig egy-egy jellemző epizódot mutat meg abból. Itt a görög mitológia véres, perverz, gyilkos indulatú, a mai embernek szinte érthetetlen történéseit – talán a nyelvezetnek hála – mindig sikerül kisebb gyerekek és kamaszok számára is érthetővé, elfogadhatóvá párolni: kiváló belépő lesz ez nekik a komolyabb mitológiai hagyomány megismerésébe, illetve abba a szinte beláthatatlan hatástörténetbe, amit ez az egész univerzum a későbbi világfelfogásra és művészetekre gyakorolt.
