Hőskor és elköteleződés

Amikor Szigligeti Ede 170 évvel ezelőtt, 1849-ben két délután alatt megírta a Liliomfit, a magyar színészet hőskoráról, a magyar vándorszínészekről emlékezett meg egy parádés vígjátékban. A történet középpontjában szerelmi bonyodalmak állnak, ám a színdarab a mélyben, amelynek filmváltozatát nemcsak Janovics Jenő készítette el 1915-ben, hanem Makk Károly is 1954-ben, valami másról is szól. Egy másik szerelemről, a színház, a művészet, az alkotás öröméről, a hétköznapokból való kiszakadás felszabadultságáról, az önfeledt játékról. Úgy tűnik, jól tudta ezt ifj. Vidnyánszky Attila is, amikor négy évvel ezelőtt belefogott a Budaörsi Latinovits Színházzal való közös munkába. Az azóta is töretlen sikerrel játszott színdarab különös és parádésra sikeredett megrendezéséről a 170. évforduló kapcsán írunk.

2019. 06. 04. 14:56
Vásári komédiázást láthatunk apró gesztusok és finom mimika kíséretében Forrás: Budaörsi Latinovits Színház
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Aki színházba jár, megadja magának a lehetőséget, hogy a saját életéből kilépve másként, más szemüvegen keresztül is viszonyulni tudjon a világ dolgaihoz. A legnagyobb ajándék, amit a modern, sőt posztmodern ember kaphat a művészettől, az, hogy a már-már szürreálisan nagyra növekedett éncentrikusságát helyreteszik.

A főként fiatalokat felvonultató parádés budaörsi előadás ezt a feladatot tűzte ki célul. A nézőt – akit korunk minden másodpercben saját magával való foglalkozásra biztat – játékra hívja. A nézőtérre épített színpad is ezt a célt szolgálja, ahogy minden kimondott szó, minden pontosan vagy szándékoltan elnagyoltra sikeredett hangsúly is.

A nézőteret négy részre osztja a két hosszú palló, amelyet keresztben helyeztek el. A színészek így nagyon közel kerültek a nézőkhöz, aminek az lehetett az oka, hogy igazán jól látható legyen a mimikájuk, mintha a filmben közeli felvételeket látnánk. A rendezés a színház hőskorán kívül a filmművészet hőskorát is megidézi. Parádés burleszkjeleneteket láthatunk, miközben a színészek mozgása nagyon lelassul vagy éppen egészen gyors lesz.

Ifj. Vidnyánszky Attila az idővel és a térrel is izgalmasan játszik: a színdarab nemcsak a néző előtt és mögött, hanem a közönség fölött is zajlik. A paravánok ablakaiban is megjelennek színészek, sőt a legfontosabb jelenet, a házassági elköteleződés kimondása a paravánok tetején történik. Megtudjuk, hogy a szerelem igazán komoly dolog, ahogy a színház is az. A házassági elköteleződés magasabb szférákban köttetik, és egy életre szól. A modern ember súlytalan csevegése áll szemben a XIX. század korának elköteleződésével.

Vásári komédiázást láthatunk apró gesztusok és finom mimika kíséretében
Fotó: Budaörsi Latinovits Színház

Szigligeti Ede szerint ugyanis az egész élet nehézségek sora, a Liliomfi című színdarab is erről szól. Persze a temérdek nehézségen felül lehet emelkedni játékkal, leginkább úgy, hogy az ember visszatér a közösségben való gondolkodáshoz. A közösség egyik legjobb összetartó ereje a tréfálkozás, a nevetés és nevettetés.

A budaörsi társulat azt a célt tűzte ki maga elé, hogy folyamatosan megnevetteti a közönséget. Ez leginkább úgy sikerült, hogy vásári komédiázást adtak elő, de a legnagyobb színészekre jellemző apró gesztusok és finom mimika kíséretében.

A vaskos tréfákat ötvözték a drámai mondatokkal, régmúlt idők vicceit korunk mókáival. De ami a legfontosabb, hogy a darab folyamatosan reflektál önmagára. A szereplők kiszólnak a színdarabból, rámutatnak arra, hogy a néző tulajdonképpen egy előadást lát, és tanítják is arra, hogy értő, okos néző legyen, mert ha van igazság, akkor mi mindannyian egy nagyobb előadás részesei vagyunk.

A rendezés tanulsága pedig az, hogy egyetlen szereplőt sem a képességei alapján ítél meg a maga kis közössége, illetve a színház nézőközönsége, hanem a döntései teszik naggyá. Ifj. Vidnyánszky Attila parádésra sikeredett rendezése sok lehetőséget adott a felszabadult játékra, amelyben a színészek önfeledten lubickoltak, de sikerének titka a keretek szigorú meghatározása volt. Mert igazán önfeledten, ha úgy tetszik, szabadon, az életben is csak pontosan meghatározott, a közösség által elfogadott keretek között lehet játszani.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.