Ki lehetett Seuso? Mi köti a kőszárhegyi ezüstállványt a Seuso-kincshez? Mi alapján állítható, hogy a Seuso-kincs darabjai kincsleletként és művészi kvalitásukat tekintve egyaránt a legjelentősebbek közé tartoznak? A Magyar Nemzeti Múzeumban (MNM) megnyílt új állandó kiállítás tudományos alapokon nyugvó válaszokat kínál ezekre a kérdésekre.
A Seuso-kincs – Pannonia fénye című tárlat a korábbi Seuso-kiállításokhoz képest bővebb tárgyi anyagot vonultat fel, és hangsúlyosan jeleníti meg azt a korszakot, amelyben ezek a tárgyak keletkeztek. Dági Marianna és Mráv Zsolt kurátori koncepciójának köszönhetően ugyanis a látogató nemcsak a Seuso-kincs történetét és darabjait ismeri meg, hanem a késő Római Birodalom elitjének mentalitását, arisztokratikus életformáját, önmagáról alkotott képét és azt a folyamatot is, amelynek során a korabeli birodalmi elit kereszténnyé lett, ugyanakkor a tárlat a lakomakészlet elrejtésének körülményeire és a megtalálást követő történetére is kitér.
A Seuso-kincslelet eszmetörténeti jelentősége az, hogy rajta ezüstbe vésték a görög-latin kultúrát, de megjelent egy újfajta spiritualitás, a kereszténység is – mutatott rá Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere tegnapi megnyitóbeszédében. Varga Benedek, az MNM főigazgatója hangsúlyozta, hogy a Seuso-kincs a világ egyik legértékesebb késő római leletegyüttese, és a kincset bemutató állandó kiállítás a legkorszerűbb műtárgyvédelmi és múzeumtechnikai követelményeknek megfelelő termekben vezeti be a látogatót a késő római Pannonia elitjének világába, történelmi-kulturális kontextusba helyezve a 14 ezüstedényt, az elrejtésükre szolgáló rézüstöt és a leletegyütteshez köthető kőszárhegyi ezüst quadripust (négylábú állványt). A Seuso-kincs és a kőszárhegyi ezüstállvány most először látható ugyanazon a kiállításon.
3D-grafikák és filmek is segítik a látogatót, hogy felfedezze a kincs különlegességét, az érintőképernyőkön pedig az érdeklődők virtuálisan meg is forgathatják a tárgyakat, és megtalálhatják a rájuk vonatkozó bővebb ismeretanyagot (például a kincs egyes darabjain ábrázolt görög mitológiai történeteket, az edények funkcióját, a hiányzó alkatrészeket vagy a nem látható tárgyrészleteket).
