Átlopni a vándorszínészetet a XXI. századi életünkbe

Másodszor hozta el a fődíjat Kisvárdáról, a magyar színházak találkozójáról, és néhány napja útnak indult az idén anyaországi állomással is kiegészített nyári turnéjára a negyvenedik évét ünneplő délvidéki Tanyaszínház. Magyar Attila, a legrégebb óta működő magyar ajkú vándortársulat vezetője a Magyar Nemzetnek egyebek mellett arról beszélt, hogy a folyamatosan megújuló csapatot a fiatalok energiája és az állandó megmutatkozni vágyás tartja életben.

A fiatalok életenergiája és a kifogyhatatlan megmutatkozási vágy viszi tovább a társulatot Fotó: Bach Máté

A fiatalok életenergiája és a kifogyhatatlan megmutatkozási vágy viszi tovább a társulatot
Fotó: Bach Máté

– Tizenhét nációval élek együtt, ugyanazt a nyelvet beszélem, mint az anyaországiak, de nem ugyanúgy nőttünk fel. A balkáni emberek másképp élik az életet. Tudnak élni a mában. Én is ezt vallom: a mában kell hinnünk, és jobb, ha az ember nem tart haragot. Ezt az üzenetet adom át a fiatal társulatomnak. Azt szoktam mondani, hogy a vajdasági színházi növendékeknek a Tanyaszínház az óvodája – összegzi.

Néhány napja a 41. évadot kezdte el a csapat, ősbemutatót tartottak: Lénárd Róbert Y elágazás című darabját vitték közönség elé – ezt huszonhat helyszínen, köztük a magyarországi Mórahalmon adják majd elő a Szerb Kulturális Központban. A darab a sokat emlegetett Y generációs jelenséggel foglalkozik, az interneten felnőtt nemzedékkel, akik a technika révén mindent készen kapnak. Előadásuk igazi időutazás, hiszen ezt a mai témát egy százötven évre visszavezethető színházi formába ágyazva járják körül, és ezt megmutatva vándorolnak ezer kilométeren keresztül traktorral.