Divatot kiállítótérben megjeleníteni már önmagában bátor vállalkozás, a Ludwig Múzeum relatív kevés fotóval, elsősorban a kirakatokból ismert – különböző pozíciókban és terekben mozgatott – próbababákon mutatja meg mindazt, amit a nyolcvanas évek undergroundjának ikonikus alakja, Király Tamás az öltözetről gondolt. Kreációira nagyon erősen hatott az akkor teret nyert popkultúra, de amíg a könnyűzene megnyilvánulásait a hatalom folyamatosan felügyelte, Király szabadabban alkothatott, öltözeteiben a diktatúra nem fedezte fel azt a „veszélyt”, amelyet a punk-, a rock- vagy az underground szövegek és dallamok sugalltak. Fontos volt neki, hogy divatshow-i zenei élményt is nyújtsanak és egy összművészeti happeninget valósítsanak meg. Ruhái a képzőművészet, a jelmez és a divat határterületein mozognak, jóval megelőzve korunk újrahasznosító mozgalmát; a művész az anyagok változatos felhasználásával élt. Hurkapálcákból építette például a vörös csillaggal díszített, parlamenti kupolát idéző fejdíszét, de még ez sem szúrta az illetékesek szemét.
Anélkül, hogy külföldi lapokban búvárkodott volna, az új hullám hatása alatt ontotta magából a futurisztikus formákat. – Az összes keze ügyébe kerülő eszköz újfajta lehetőségeket szült, amiből a folyamatosan változó univerzumát építette – magyarázta modellje, Fehdenfeld-Horváth Ágnes.
A kiállítás Király Tamás pályájának kiemelkedő állomásait járja be, szavak, címkék, kiírások nélkül szemlélteti a műveket, beszéljen csupán a látvány, a letisztult környezetbe kiállított öltözet és a háttérvideókból szüremlő show-elemek kép- és hanghatása. Kétségtelenül karakán és hatásos a komment nélküli kurátori attitűd, egy-egy útba igazító címke azért elkelt volna, mert így háttér-információ nélkül hagyta a külföldről érkező, a hazai szubkultúrát alig ismerő befogadókat.
Már a tárlat nyitótere is kifutót imitál, a mögötte lévő térben jelenik meg a művész rendszerváltás előtti legnagyobb sikere, az 1988-as nyugat-berlini bemutató. Egy használaton kívüli pályaudvarban tarthatta a show-t, ahova Claudia Skoda hívta meg olyan tervezők társaságában, mint Vivienne Westwood. – Az Open Doors címet is Skoda adta a bemutatónak, utalva az akkor még keleti blokknak számító ország alkotójára. Ez a gesztus egyfajta közeledés volt a kommunista blokkban élőkhöz, de a szubkultúrák tekintetében mindig is izgalmas volt a Nyugatnak, hogy mi folyik a vasfüggöny mögött – állapítja meg Király Iliász, a divattervező fia.