Egy megcsömörléstörténet

Az ember azonmód megérzi, ha nagy mű kerül a kezébe. És a 2015-ben elhunyt Rafael Chirbes spanyol író regénye, A parton nagy mű – nagy és jelentős regény.

Az már csak úgy van, hogy az ember azonmód megérzi, ha nagy mű kerül a kezébe. És a 2015-ben elhunyt Rafael Chirbes spanyol író regénye, A parton nagy mű – nagy és jelentős regény.

A kétezres évek gazdasági válsága nem múlik el nyom nélkül a spanyol kisvárosban, Olbában, ahol egy idős asztalos – aki egyedül gondozza demens apját – elveszíti megrendeléseit, átverik, megszöknek a pénzével, ezért az öregkor hajnalán új életet kell(ene) kezdenie, miután kirúgja a munkásait és mindenféle segítségét. Vadászni indul a nádasba, dominózik és pletykál a barátaival, gondozza az apját, és legfőképpen emlékezik korántsem fényes és jól sikerült életére. A hangja megkeseredett, és ahogy szép komótosan körbefordul a tekintete, egy globális megkeseredés- és megcsömörléstörténetté bomlik ki a könyv, amelynek alighanem ez az egyik legnagyobb erénye.

Ráérős, nagyon finom széppróza ez a válságról, az öregedésről és az öregségről, arról, hogy minden elromlik, kíméletlenül és egykedvűen; ugyanakkor filozofikus, és olyan megállapításokra jut egy-egy eszmefuttatás végén, hogy az ember szinte levegő után kapkod: „Az emberi élet a legnagyobb pénzpocsékolás a természet részéről: mikor úgy látszik, végre valami a javadra is válhatna mindabból, amit tudsz, meghalsz, az utánad következők meg kezdhetik újra a nulláról.”

Szigorúsága, kérlelhetetlensége olykor Thomas Bernhardot juttatja eszünkbe, de valamivel több benne a játékosság, a mediterrán kedély még akkor is, amikor a legundokabb és legundorítóbb dolgokról ír. Elképesztő az is, ahogy ugyanazt az eseményt (mondjuk egy felmondást, vagyis másik szempontból egy munkahelyelvesztést) képes megmutatni mindkét (vagy akár több) oldalról is úgy, hogy az olvasó már azt sem tudja, kinek higgyen; mindenesetre az állását elvesztő családapa monológja a rájuk (és főleg gyermekeire) szakadó nehézségekről a legmegrázóbb és legfelkavaróbb szöveg, amelyet a témában olvasni – vagy gondolni, kigondolni, ne adj’ isten, átélni – lehet.

Meggyőződésem, hogy ez az író, akinek az arcképét sokat nézegetem mostanában, fáradt tekintetű, mindent tudó, értő és átlátó ember volt, szóval ő mindent tudott az életről – hogy nincs benne semmi szépség, semmi jó, csak a pusztulás felé való menetelés van, és mégis tiszteletre méltó, hogy ennek ellenére megpróbálta leírni az egészet. Sikerült is neki. Enélkül talán mindez elveszne: a szenvedély, amely elporlad fogadókészség híján, a gyűlölet lélektanának szinte sebészi precizitású leírása, a szülő iránt érzett felelősség összes oldala, a nők, a házasság, a politika, a pletyka – felsorolni is képtelenség, ott van benne az egész élet. Nagyon nehéz olvasmány (persze irodalomként, írott szóként, fordított szövegként remek!) nagyon súlyos témákkal, amelyektől megszabadulni nem lehet, és amelyek mindannyiunk életében következnek: lassabban, gyorsabban. Kortárs nagyregény félelmetesen kortárs problémákkal.

Rafael Chirbes: A parton. Fordította: Pávai Patak Márta. Magvető Kiadó, Budapest, 2019.