Felülnézetből szemlélt történet

A határon túli színházi szemle negyedik napján kétszemélyes darabbal érkezett Kisvárdára a Csallóközi Csavar Színház. Az idén Jászai-díjat kapott Gál Tamás és Kiss Szilvia Ingmar Bergman Jelenetek egy házasságból című, klasszikussá vált darabjával szerepelt a versenyprogramban, a darab a soproni Petőfi Színházzal koprodukcióban, Pataki András rendezésében született. A két főszereplő civilben is párt alkot, de mint mondták, ez nem nehezítette a játékukat.

Szilléry Éva
2019. 07. 02. 7:03
Gál Tamás és Kiss Szilvia játékát nem befolyásolta, hogy az életben is egy párt alkotnak Fotó: Soproni Petőfi Színház
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Valahol azt nyilatkozta, régóta tervezte Bergman darabját színre vinni.

Gál Tamás (G. T.): – Szerintem fontos mű a Jelenetek egy házasságból, kell beszélnünk a benne megfogalmazott problémákról, mert nagyon is jelenvalók. Ha körülnézünk, azt látjuk, hogy manapság már mindenért elhagyják egymást a párok. Érdemes volna pedig a megbocsátás felé hajlanunk. A darabban a megcsalásig jut el egy látszólagos kiegyensúlyozottságban élő pár. Természetesen nagyon rossz, ha idáig fajulnak a dolgok, de adott esetben még egy megcsalás is megbocsátható két olyan ember számára, akik régóta összetartoznak. Számomra érthetetlen, hogy miért áldozzuk be oly könnyedén a kapcsolatainkat.

– Nem volt nehéz ezt önöknek eljátszani, akik az életben is házastársak?

G. T.: – Mi tudtuk, hogy van olyan erős a kettőnk kapcsolata, hogy kibír egy ilyen próbafolyamatot. Rengeteget játszunk együtt, a színpadon ismerkedtünk meg, kollégákként tekintünk egymásra, a színpadon pedig el tudjuk emelni magunktól a szerepeket. A próba alatt már megtörténik az elidegenítési effektus, és felülnézetből szemléljük a történetet.

Kiss Szilvia (K. Sz.): – Nem volt ilyen krízisünk a párkapcsolatban, és ezért tudjuk ezt a darabot megcsinálni. Ha lett volna, akkor nem biztos, hogy szerencsés ezzel játszani, mert ismét megkavarja a kettőnk kapcsolatát. Én csak abból tudtam építkezni, amit a környezetemben tapasztaltam és hallottam a párkapcsolati válságokról. Azért csodálatos ez a darab, mert örök érvényű dolgokat állít. Ráadásul tele van olyan sértő mondatokkal, amik egy boldog házasságban is elhangoznak. Engem ez arra késztet, hogy nagy felkiáltójellel figyeljek, hogy ezek a bántó szavak mérgezőek lehetnek. A próbafolyamat 70 százalékát elemeztük. A megbocsátás szerintem is kulcskérdés, de az általam játszott nőben nekem éppen azt volt nehéz elfogadni, hogy miként tudja ezt megbocsátani.

– Sopronban született ez a darab, és vándorolt, akárcsak a Csavar Színház.

G. T.: – Harmincnégyszer játszottunk Sopronban, és ötven előadáson is túl vagyunk már. Felvidéken több mint tíz alkalommal, és folyamatosan, ahova hívják, elvisszük.

Gál Tamás és Kiss Szilvia játékát nem befolyásolta, hogy az életben is egy párt alkotnak
Fotó: Soproni Petőfi Színház

– A népi irodalom régóta a repertoárjuk része, A helység kalapácsa, a Nagyidai cigányok nagy utat járt be határon innen és túl. Bergman irányváltást jelent a társulatuk életében a modern irodalom vagy a kortársak felé?

G. T.: – Nem szeretném, hogy beskatulyázzanak minket a népies vonalba, hiszen mindig a világirodalom egészéből merítettünk. Valóban a népmese-feldolgozásaink váltak ismertté, de kezdeti éveinkben Francois Villon balladafeldolgozásaival indultunk, ám akkor még nem voltunk annyira népszerűek, hogy Magyarországra eljutottunk volna ezekkel a művekkel. Most megint éreztem, hogy a klasszikus irodalomból kicsit elég, és modernebb műhöz kellene nyúlni. Mára Bergman is klasszikussá vált, de például két éve az Ibusárt is színre vittük, vagy a Hogyan ettem kutyát, Jevgenyij Grikovec darabját, amivel annak idején Kisvárdán szerepeltünk. A Csallóközi ponyva Bukowski Ponyvájából általam írt adaptáció, amelyet Szarvas József főszereplésével mutattunk be tavaly, de ezzel az előadással még nem tudtunk átjönni Magyarországra.

K. Sz.: – Törekszünk arra, hogy a népmesei feldolgozásokat is a ma emberének, modern elemekkel mutassuk be.

– Hogy tudnak fennmaradni független társulatként Szlovákiában?

G. T.: – Mi felvidéki magyarként ebben az évben Magyarországról nem kaptunk támogatást, de az úgynevezett Kultminorból, vagyis a kulturális kisebbségi alapból két éve jutunk nagyobb támogatáshoz. A magyar kisebbség a legnagyobb Szlovákiában, mi ott tudunk pályázni. Időközben sokszor megfordult a fejünkben, hogy abbahagyjuk a társulat fenntartását. Jelenleg nagy építkezés előtt állunk: tíz éve tervezzük a pajtaszínházunkat megépíteni, úgy néz ki, hogy ezen a nyáron tető alá hozzuk.

– Bátor vállalkozásban szerepel: a közelmúltbeli Kuciak-gyilkosságról szóló film forgatásáról ugrott el Kisvárdára.

G. T.: – A tízrészes tévéfilmsorozat Ján Kuciak oknyomozó újságíró megölésével és minden olyan közelmúltbeli bűncselekménnyel foglalkozik, ami mostanában sújtotta Szlovákiát. A sors fintora, hogy a magyar bérgyilkos felbujtója egy politika közeli szlovák nagyvállalkozó. Sok szálon zajlanak az események, mindent beleszőtt a forgatókönyvíró, ami ma aktuális. Valóban bátor és izgalmas vállalkozás nem sokkal a történtek után.

A Magyar Színházak XXXI. Kisvárdai Fesztiváljának díjazottjai

Az öttagú szakmai zsűri (Balogh Gyula újságíró, színikritikus; Bodó A. Ottó dramaturg, egyetemi docens; Tari Istvánné Czomba Magdolna középiskolai tanár; Németh Fruzsina Lilla színházpedagógus; Rusznyák Gábor rendező) a fődíjat az előadásban is megmutatkozó csapatjátékért a 40 éves Vajdasági Tanyaszínháznak ítélte oda a PÉ’Z, HOVA MÉSZ? című előadás bemutatásáért. Díjazták a sajátos látványvilágért és az egyéni látásmódért a Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház Három nővér című előadását, illetve a színvonalas színészi összjátékért a Kézdivásárhelyi Városi Színház A Grönholm-módszer című előadását. Színészi díjat kapott Erdei Gábor, Pálfi Ervin, Pámer Csilla és Dobos Imre, a legígéretesebb tehetségnek járó Teplánszky-díjat Bocsárdi Magor nyerte. Radnai Annamária posztumusz díjat kapott az Apátlanul című dráma fordításáért és fordítói életművéért. Söptei Andreát a Sára asszony című előadás címszerepében nyújtott alakításáért díjazták. Bicskei István és Győrffy András színművészek életműdíjat vehettek át. (MN)

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.