Fotó: Soproni Petőfi Színház
– A népi irodalom régóta a repertoárjuk része, A helység kalapácsa, a Nagyidai cigányok nagy utat járt be határon innen és túl. Bergman irányváltást jelent a társulatuk életében a modern irodalom vagy a kortársak felé?
G. T.: – Nem szeretném, hogy beskatulyázzanak minket a népies vonalba, hiszen mindig a világirodalom egészéből merítettünk. Valóban a népmese-feldolgozásaink váltak ismertté, de kezdeti éveinkben Francois Villon balladafeldolgozásaival indultunk, ám akkor még nem voltunk annyira népszerűek, hogy Magyarországra eljutottunk volna ezekkel a művekkel. Most megint éreztem, hogy a klasszikus irodalomból kicsit elég, és modernebb műhöz kellene nyúlni. Mára Bergman is klasszikussá vált, de például két éve az Ibusárt is színre vittük, vagy a Hogyan ettem kutyát, Jevgenyij Grikovec darabját, amivel annak idején Kisvárdán szerepeltünk. A Csallóközi ponyva Bukowski Ponyvájából általam írt adaptáció, amelyet Szarvas József főszereplésével mutattunk be tavaly, de ezzel az előadással még nem tudtunk átjönni Magyarországra.
K. Sz.: – Törekszünk arra, hogy a népmesei feldolgozásokat is a ma emberének, modern elemekkel mutassuk be.
– Hogy tudnak fennmaradni független társulatként Szlovákiában?
G. T.: – Mi felvidéki magyarként ebben az évben Magyarországról nem kaptunk támogatást, de az úgynevezett Kultminorból, vagyis a kulturális kisebbségi alapból két éve jutunk nagyobb támogatáshoz. A magyar kisebbség a legnagyobb Szlovákiában, mi ott tudunk pályázni. Időközben sokszor megfordult a fejünkben, hogy abbahagyjuk a társulat fenntartását. Jelenleg nagy építkezés előtt állunk: tíz éve tervezzük a pajtaszínházunkat megépíteni, úgy néz ki, hogy ezen a nyáron tető alá hozzuk.
– Bátor vállalkozásban szerepel: a közelmúltbeli Kuciak-gyilkosságról szóló film forgatásáról ugrott el Kisvárdára.
G. T.: – A tízrészes tévéfilmsorozat Ján Kuciak oknyomozó újságíró megölésével és minden olyan közelmúltbeli bűncselekménnyel foglalkozik, ami mostanában sújtotta Szlovákiát. A sors fintora, hogy a magyar bérgyilkos felbujtója egy politika közeli szlovák nagyvállalkozó. Sok szálon zajlanak az események, mindent beleszőtt a forgatókönyvíró, ami ma aktuális. Valóban bátor és izgalmas vállalkozás nem sokkal a történtek után.
A Magyar Színházak XXXI. Kisvárdai Fesztiváljának díjazottjai
Az öttagú szakmai zsűri (Balogh Gyula újságíró, színikritikus; Bodó A. Ottó dramaturg, egyetemi docens; Tari Istvánné Czomba Magdolna középiskolai tanár; Németh Fruzsina Lilla színházpedagógus; Rusznyák Gábor rendező) a fődíjat az előadásban is megmutatkozó csapatjátékért a 40 éves Vajdasági Tanyaszínháznak ítélte oda a PÉ’Z, HOVA MÉSZ? című előadás bemutatásáért. Díjazták a sajátos látványvilágért és az egyéni látásmódért a Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház Három nővér című előadását, illetve a színvonalas színészi összjátékért a Kézdivásárhelyi Városi Színház A Grönholm-módszer című előadását. Színészi díjat kapott Erdei Gábor, Pálfi Ervin, Pámer Csilla és Dobos Imre, a legígéretesebb tehetségnek járó Teplánszky-díjat Bocsárdi Magor nyerte. Radnai Annamária posztumusz díjat kapott az Apátlanul című dráma fordításáért és fordítói életművéért. Söptei Andreát a Sára asszony című előadás címszerepében nyújtott alakításáért díjazták. Bicskei István és Győrffy András színművészek életműdíjat vehettek át. (MN)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!