A vatikáni levéltári kutatások által jobban megismerhetjük a középkor végi magyar és európai mindennapi életet, a magyar forráskiadásokkal pedig azt a világban máig létező tévhitet is el lehet oszlatni, miszerint már a középkorban is létezett Szlovákia – ugyanis a szlovák kutatók saját kiadásaikkal ezt a tényt sugallják a világ közvéleményének. Mindehhez azonban sok tudományos kutatásra van szükség.
– A II. világháború után régiónk összes országában létrejöttek ókortudományi intézetek, amelyek keretében a tudósok részint az ókor tanulmányozásának szentelhették magukat, részint a klasszika-filológia módszereivel saját népük múltját vallatták.

Fotó: Reuters
Hazánkban ezt az intézményesülést akkoriban személyes ellentétek és a pártállam szempontrendszere egyaránt gátolták: olyan, nagy politikai befolyással rendelkező személyt ültettek az egyetemi katedrára, aki nem kívánta kiengedni a kezéből a tudományterülete feletti felügyeletet. Ennek a hiánynak a kiküszöbölésére jött létre több évtizedes lemaradást pótolva a Klasszika-filológiai Kutatóközpont a Magyarságkutató Intézet keretein belül – mondta Szovák Kornél, a központ vezetője.
A klasszika-filológus szerint munkájuk társadalmi szempontból is fontos, hiszen az antikvitás alapos ismerete egyszersmind a hazai műveltség fontos mércéje is.
– A művelt magyarok kezébe olyan korszerű ismereteket kell adni, például az antik művek modern fordításai formájában, amelyek birtokában nem csak műveltségük tágul, és az irodalom, színház vagy a filmek élvezeti értéke is nagyobb lesz számukra, de döntéseiket is körültekintőbben és differenciáltabb szempontrendszer alapján hozhatják meg – fejtette ki a kutató.
Magyarország tekintélyes mennyiségű írott örökséggel rendelkezik, ami több szálon és több formában kötődik az antikvitáshoz. Szovák Kornél szerint a forrásnyelvi ismeret gyorsan és jelentős mértékben visszaszorult a hazai oktatásban, a tudásterület fokozott hanyatlása, annak távlati pusztulása pedig a magyar kultúra súlyos vesztesége lenne.
Éppen ezért az új kutatóközpontban a szükséges módszertani és nyelvi ismeretek fenntartása és továbbadása, a görög és latin nyelven írott szövegek feltárása, karbantartása és publikálása mellett – műhelymunka formájában – utánpótlásképzéssel is foglalkoznak, ennek pedig fontos feltétele a fiatalok figyelmének felkeltése és pályakilátások nyitása számukra az intézmény keretei között.