Sajátos folytonosság Tusványoson

Szeretem megtervezni a napom és a lehetőségekhez mérten tartani is magam az elképzeléseimhez. És azt is szeretem, ha van valami, ami összekapcsolja az egyes pontokat, ha van valami folytonosság. Ennek megfelelően keresgéltem már otthon, s meg is találtam azt a napot és azokat a tusványosi programokat, amelyeknek volt egy közös szereplője. Őt követtem déltől éjfélig, és persze közben számtalan más élményben is volt részem, szándékosan vagy egyszerűen csak oda sodródva, ahogy ez fesztiválokon szokás.

A Magna Cum Laude igazán kitett magáért Fotó: Havran Zoltán

A harmincéves Tusványoson idén erőteljesen jelen lévő szentendrei központú MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. a tehetséggondozás sikerének titka után eredt. A Magyar Teátrumi Társaság sátrában vetítést rendeztek, amelyen Cseh Tamás dalai elevenedtek meg, a Rákóczi-udvarban Kaszás Attila hagyatékáról esett szó, és ugyancsak ezen a helyszínen szervezték meg a Tehetséggondozás: a hátrányos helyzettől a sztárnevelésig című kerek­asztal-beszélgetést is. Mekkora kihívást jelent az érvényesülés a fiatal művészeknek a művészeti pályán, mik ennek a folyamatnak az összetevői, főleg abban az esetben, amikor hátrányos helyzetből indul egy tehetség? Erre a többszörösen összetett kérdésre Bagi Iván Karinthy-gyűrűs magyar humorista, író, Lőrinczy György, a Nemzeti Kulturális Alap alelnöke, a Cziffra Művészeti Központ művészeti tanácsadó testületének tagja és Mező Misi, a Magna Cum Laude frontembere kereste a választ. Utóbbi jelentette ki már a beszélgetés elején, hogy a tehetségeket tulajdonképpen nem felfedezni kell, mert az igazi tehetség megmutatkozik magától, viszont főleg a hátrányos helyzetből induló fiatalok könnyen elkallódnak, amennyiben személyek vagy intézmények nem karolják fel őket. Az a legszerencsésebb, ha mindkettő.

Ebből a megállapításból már egyenesen következett a példaképek fontosságának taglalása személyes élmények megosztásán keresztül, és a művészek csatlakoztak is a Cziffra Központ alakuló Példakép programjához. A tartalmas és jó hangulatú beszélgetés után komoly dilemmával szembesültem: a vaddisznótokány és a kolbászos fuszulyka között kellett választanom, végül utóbbi mellett döntöttem. Az ebédet követően előre megfontolt szándékkal vettem az irányt a Magyar Teátrumi Társaság sátra felé, ahol két közönségtalálkozón is növeltem a létszámot. Varga Miklós többek között arról mesélt, hogyan találtak egymásra az István, a király címszerepével, és arra kerestük a választ, mi lehet a titka a kultikus rockopera máig tartó sikerének, illetve miért kellett olyan sokat várni az első erdélyi bemutatóval. Azt is megtudtuk, Varga Miklós azért nem játszotta el végül az öreg István király szerepét, amelyet Szörényi Levente kifejezetten neki írt, mert amikor a producer választás elé állította, ő a Megfeszített főszerepe mellett döntött, amelyre már korábban igent mondott.

A Magna Cum Laude igazán kitett magáért
Fotó: Havran Zoltán

A soron következő közönségtalálkozó a Magna Cum Laude zenekar tagjaival volt, ezen Mező Misi elárulta, hogy tízévesen már eldöntötte, zenei előadó lesz. A népes érdeklődők nemcsak a zenekar összetételét ismerhették meg, hanem arra is fény derült, hogy a tagok közül Szabó Tibor (gitár) a dalszerző, illetve Kara Mihály (basszusgitár) írja a szövegeket, és hogy ennek a két művésznek ilyen irányú tevékenységét milyen rangos szakmai díjakkal ismerték el.

Az izgalmas közönségtalálkozók után még elkísértem a zenekart a nagyszínpadi beállásra, hiszen ezen az estén Nagy Ferót és a Beatricét követően Mező Misiék koncerteztek. Fergeteges bulival értük meg az éjfélt, és természetesen nem maradt ki a repertoárból a Pálinka dal sem. A harmincéves Tusványoson a húszéves Magna Cum Laude igazán kitett magáért. Éjfél után pedig, akik még bírtuk a tempót, hajnalig szórakozhattunk a Csűrben.

Mező Misiről és zenekaráról olvasóink többet is megtudhatnak rövidesen megjelenő interjúnkból. A MANKkal és az úton lévő Cziffra Központtal pedig holnap a Művészetek Völgyében találkozhatnak.