Amolyan fejlődéstörténetként is értelmezhetnénk Anna küzdelmeit, ahogyan a kispályás bűnöző oldalán vegetáló, babaarcú árva lányból profi kém lesz kiváló késtechnikával, és a szabadságot hajszolja. De sem a történetvezetés, sem a színészi játék nem segít megérteni és átérezni ezt a történetet. Pár mondatban felsejlik ugyan a lány múltja, de az nagyjából annyiból áll, hogy egy autóbalesetben elveszítette a szüleit, és jól sakkozik. A matrjoskamotívum, amelyet Anna egy kínos monológban el is magyaráz, inkább csak a felemlegetés szintjén jelenik meg, valójában itt nem látjuk, hányféle arca lehet egy embernek.
Érdekesen bárgyú az a sajátos feminizmus is, amely Olga (Helen Mirren) és Anna párbeszédeiből kitűnik: az erős nők hatalmat akarnak vagy szabadságot. A femme fatale mint bizonyítani kész üdvöske hallgatja a bölcs öregasszony figyelmeztetését, hogy sosem szabad megbízni a férfiakban. És persze a nőkben sem – tehetné hozzá bárki, aki találkozott már emberrel, de a film csak a történet végén mondja ki az intés második felét. Ez tanulságnak elég is, csattanónak viszont kevés.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!