Benedek Elek meséi mindig képesek kapaszkodót nyújtani

Benedek Elek élete utolsó pillanataiban is dolgozott. Ma kilencven éve, amikor agyvérzést kapott, ezeket a szavakat írta le: „…fő, hogy dolgozzanak...„

Ez egy olyan történet, amelyik önmagában fennmaradt volna ebben a kiábrándult és cinikus világban, és a szerző munkásságának ismerete nélkül is örökre érdekessé teszi Benedek Elek (és Fischer Mária) alakját – de az, hogy olyan gazdag a mesekincsünk, amilyen, és hogy a változó értékrendű világban Benedek Elek meséi még mindig képesek kapaszkodót nyújtani vagy olykor iránytűként viselkedni, nos, ezek olyan „plusz érdemek”, amelyek szigorúan az irodalomtörténet szempontjából és a magánéleti érdekességek utáni kifogyhatatlan vágy kielégítése mellett, után és fölött is értékessé és megkerülhetetlenné teszik ezt az életművet.