– Ezután arra gondoltam, hogy a lelkemben zajló időnként harmonikus, máskor pedig egyáltalán nem harmonikus, sőt kifejezetten rapszodikus folyamatokat fogom kifejezni valahogy. Ahogy ezen gondolkodtam, rögtön éreztem, hogy a rapszódia lesz a legmegfelelőbb műfaj. És abban a pillanatban megjelent előttem egy képsor, amit egy időnként harmonikus, időnként erőteljes hangzás követett, helyenként még engem is meglepő zenei fordulatokkal. Így született meg a mű, amit nevezhetünk akár egy sajátos időutazásnak is, de én nem akarom meghatározni, hogy mit halljon vagy érezzen a hallgató az előadás közben. Ám azt fontosnak tartom, hogy a műnek van egy időbeliséget kifejező, horizontális síkja, emellett megjelennek a lélekben történő emelkedések és visszazuhanások is, ami pedig egy függőleges síknak tekinthető. Ha pedig együtt tekintünk erre a két síkra, akkor máris meglátjuk a keresztet, és eljutunk a Magyar miséhez – árulta el Tolcsvay László, aki azt is elmondta, hogy komponálás közben általában mindig képekből indul ki.