Reneszánszát éli a nemrég még szinte szitokszóként használt panel, manapság az egyik legjobban keresett ingatlan a házgyári lakás. Az előregyártott elemek nélkül sem keleten, sem nyugaton nem tudták volna megoldani a tömeges lakásépítést. A panelről magáról s hatvanéves történetéről nyílt szombaton részben interaktív tárlat a debreceni Modem Modern Kortárs és Művészeti Központban.
A panel – Lét, közösség esztétika – a lakótelepek hatvan éve elnevezésű kiállítás részbeni interaktivitása azt jelenti, hogy a megnyitóra felkérték a leendő látogatókat: hozzanak magukkal fotókat a paneles épületekről, a házgyári lakások mindennapjairól. Debrecenben mintegy 30 ezer ilyen lakás van, amelyben közel százezer ember – a városlakók majdnem fele – él.
Fotó: MTI/Balázs Attila
A fényképekkel, pendrive-okkal érkezők szerint panelben élni egyáltalán nem olyan sivár, mint mondjuk a tágasabb családi házak lakói gondolják. Például a távfűtés egészen más, mint nap mint nap befűteni s a kazánt táplálni. Igaz, az ilyen lakásokból álló lakótelepeken nem is építészeti, hanem szociológiai problémák (elmagányosodás, bezártságérzés, a kapcsolatok redukálása) jelentkeztek, már a hatvanas években.
Ezek is szóba kerültek a megnyitón rendezett kerek-asztal-beszélgetésen (Mi is az a panelség?), amelyet Golda János és Horváth Péter Ybl-díjas építészek, Czibere Ibolya, a Debreceni Egyetem intézetvezetője és Berta Erzsébet irodalomtörténész tartott. A kutatók azt javasolják, hogy a panellakók ne hagyják, hogy elszigetelődjenek, ápolják új és régebbi kapcsolataikat. Szó esett arról is, hogy a panelházak is sokat fejlődtek történetük során, kialakításuk esztétikusabb, változatosabb lett (egyre inkább a nyugaton is épített Larsen-Nielsen házgyári épületekhez hasonlítottak). A kiállítást november 17-ig lehet megtekinteni.
