Vadászd le a vidékit, mert konzervatív!

Botrányt keltett a The Hunt (A vadászat) című amerikai szatirikus thriller előzetese, amelyben a gazdag, liberális „elit” puszta szórakozásból konzervatív, vidéki amerikaiakra vadászik.

Megjelenik az amerikai népi–urbánus ellentét Forrás: Universal Pictures

Botrányt keltett a The Hunt (A vadászat) című amerikai szatirikus thriller előzetese, amelyben a gazdag, liberális „elit” puszta szórakozásból konzervatív, vidéki amerikaiakra vadászik – értsük úgy, hogy fegyverrel, íjjal és machetével. Tehát végre filmen is megjelenik az amerikai népi–urbánus ellentét, ám azt, hogy pontosan mit akar állítani ezzel az alkotásával Craig Zobel rendező, egyelőre még csak találgatni lehet, hisz a film szeptember ­27-re kitűzött bemutatóját az Universal Pictures elhalasztotta a daytoni és El ­Pasó-i lövöldözésekre hivatkozva. De ha attól tartanak, hogy az embervadászatról szóló film hasonló cselekedetekre buzdítana vagy az események közelsége miatt rossz ízlésre vallana, ha bemutatnák, akkor ilyen alapon úgy általában több hollywoodi produkció bemutatóját is el lehetne halasztani (arról nem is beszélve, hogy a premier időpontjának elhalasztása is egyfajta közvetett reklám).

Megjelenik az amerikai népi–urbánus ellentét
Fotó: Universal Pictures

A The Hunt mindenesetre már elég erős hátszelet kapott a liberális és konzervatív amerikai médiától egyaránt. Érdekes módon a konzervatív médiu­mok arról írnak, hogy a „liberális és rasszista” Hollywood ezzel a filmmel a Trump-támogatók elleni fizikai erőszakra buzdít – hisz a filmben a gazdag városi elit tagjai vidéki, egyszerű emberekre vadásznak. Sőt a The Huntra állítólag még Donald Trump amerikai elnök is reagált egy augusztus 9-i Twitter-bejegyzésben, amelyben azt üzente: „A nemsokára megjelenő filmet azért készítették, hogy felkorbácsolja az indulatokat és ­káoszt okozzon.”

A film előzetesét megnézve kissé bizonytalan vagyok a szatirikus jelzőt illetően: első nézésre egy mezei thrillernek tűnik, amely plasztikus, sok vér folyik benne, tehát kegyetlen jelenetek füzéréből áll, ráadásul az ember embernek vadásza toposzra építi fel a történetet, akárcsak az Éhezők via­dala, a műfaj legismertebb alkotása. Története dióhéjban a következő: tizenkét ember – akiket csak nyomorúságosaknak neveznek – felébred egy tisztáson. Nem tudják, hogyan kerültek oda, majd rájönnek, hogy a gazdag elit tagjai vadásznak rájuk. A liberálisok egy kúriából üldözik az „egyszerű embereket”, ám végül bakot lőnek, mert fordul a kocka, és Crystal, az egyik vidéki nő kezdi el levadászni őket. A történet tehát pofonegyszerű, a szatírára nem sok fény derül az előzetesből, és a politikai felhang nélkül aligha beszélnénk most erről a filmről.

Ám az, hogy ez a film a konzervatív emberek iránti erőszakra buzdít, gyenge érvnek tűnik, mert a főszereplő és az üldözöttek, akikkel a néző általában azonosul, a „konzervatív, vidéki” oldalon vannak, az ellenszenves „liberális” vadászokkal aligha fog bárki rokonszenvezni (ha csak elvből nem). Sőt jól tudjuk, hogy az erőszak alkalmazása napjaink Amerikájában is a szélsőbaloldali vagy szélsőliberális szervezetek tüntetéseihez, akcióihoz kötődik. (A daytoni tömegmészárlás elkövetője is egy szélsőbaloldali férfi volt, aki ráadásul az Antifa nevű szervezet tagjaként is tevékenykedett. Ez nyilván nem jelenti azt, hogy nincsenek jócskán nácik is a gyilkosok között.)

Azt, hogy pontosan mit üzen a rendező a filmmel és hol vannak benne a hangsúlyok, csak a megnézése után tudjuk megmondani – ám akár a fogyasztói társadalom kritikájaként is nézhetjük a filmet, hisz az embervadászat sportját lényegében azért kell kitalálni, mert a mértéktelen felhalmozás egy olyanfajta torz hedonizmust alakít ki, amelyben az emberélet kioltása éri el az „elit” ingerküszöbét – a holdszálloda addigra már rég nem lesz divatos. Arról pedig, hogy a liberális pénzelitnek milyen fajta szórakozási lehetőségei vannak, azt a nemrég elhunyt Jeffrey Epstein esete is jól bizonyítja, aki gyereklányokból álló szexhálózatot működtetett, az irodalomban pedig Michel Houellebecq is jól leírta a hasonló jelenséget A térkép és a táj című regényében.