Nincs itt semmi „Az öreg halász és a tenger”-es hamis optimizmus, ebben a könyvben az embert csak legyőzni és megalázni lehet, itt csak tehetetlen emberek vannak, akik állnak a sorssal szemben, nem dacosan, hanem mert nincs hova menniük/állniuk, ugyanis „valami idegen, förtelmes akarat tört ránk érzéketlenül, rontó szándékkal befolyásolja az életünket, s mi csak ezt tehetjük, megverjük egymást, szóval, szíjjal, balga módon gyötörjük egymást, hogy aztán együtt kibőgjük magunkat, / megvert, elhagyott minket az isten”.
A sátán fattya című regénynek ott a helye a XX. század nagy magyar regényei között, amelyek egyedi módon, egyetlen sorson keresztül képesek megmutatni valami általánosan emberit, általánosan rosszat, egyetemesen tragikust.
Nagy Zoltán Mihály: A sátán fattya. Intermix Kiadó, Ungvár–Budapest, 2019.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!