A kiüresedés tragédiája

Nem kisebb színházcsinálóval, mint Skandinávia egyik legjelentősebb rendezőjével, a stockholmi Dramaten igazgatójával, Eirik Stubóval indította évadát a Nemzeti Színház, főszerepben a beregszászi társulatot meghatározó két színésszel, Szűcs Nellivel és Trill Zsolttal. Ez a két név már éppen elég arra, hogy felkeltse az érdeklődésünket Euripidész tragédiája, a Médeia iránt, amelyet viszonylag ritkán játszanak a hazai színházak.

Az érzelmi elidegenedés folyamatát mutatja be a visszafogott eszközökkel átitatott rendezés Fotó: Teknős Miklós

Egy tavaszi bemutató korunk nőalakjára vetítette rá a kolkhiszi fejedelem büszke lányának drámáját, a Trafóban bemutatott változat ugyanazt a Rakovszky Zsuzsa-féle fordítást vette alapul, amelyet most Eirik Stubo, aki a Nemzeti Gobbi Hilda Színpadára rendezte meg a Médeiát. Elképzelése kiválóan szemlélteti, hogy fölösleges erőltetetten aktualizálni ahhoz, hogy az ókori görög tragédia főhősében mindennapjaink megcsalt és elhagyott családanyáit lássuk viszont.

A norvég rendező nemhogy nem aktualizál, hanem egyenesen időtlenné teszi a Kr. e. 431-ben íródott klasszikust: az ősmítoszt úgy jeleníti meg a lecsupaszított térben, minimalista jelmezeket használva, hogy kizárólag a színészekre és a hangulatteremtésre koncentrál. Mindössze két pad alkotja a díszletet, egy óriási vetített fal a sötét tenger, mindent betemető hullámaival, előtte pedig magas erkélyrendszer.

A letisztult, sötét színpadra lép be a lelkileg kifosztott, megalázott Médeia (Szűcs Nelli), akinek a darab első perceiben a színfalak mögött hallottuk őrjöngését. Antréja után, közel másfél órai színpadi jelenlétében viszont a finom gesztusok, az arcjáték és a kitartott csönd lesznek eszközei. Ezekkel jut el a bosszút forraló sértett asszonytól a gyerekgyilkosság roncsoló lélekállapotáig.

A történet szerint Médeiát, a barbár kolkhiszi fejedelem büszke lányát kegyetlenül megalázza férje, Iaszón (Trill Zsolt), aki a fényesebbnek vélt jövőjéért a korinthoszi királylányt készül feleségül venni. Nem elég, hogy Médeiát elárulja a párja, az uralkodó, Kreon (Rátóti Zoltán) szemében is kellemetlen lesz jelenléte, ezért elbocsátja az országból.

Szűcs Nelli az utóbbi évek legnagyobb kihívást jelentő szerepének nevezte a főszereplő megformálását; az alakítás tétje, hogy meg tudja-e értetni, miként jut el Médeia a felfoghatatlan tettig. Cselekményszegény darabról van szó, minden „belül” zajlik, és Stubo visszafogott eszközökkel átitatott rendezése szisztematikusan végigviszi az érzelmi kiüresedés folyamatát. A gyilkossá váló anya az erkölcstelen világból való tudatos megmentővé válik, holott kezdetben, a gyilkosság kitervelésekor még a bosszúvágy hajtotta.

Az érzelmi elidegenedés folyamatát mutatja be a visszafogott eszközökkel átitatott rendezés
Fotó: Teknős Miklós

A korinthoszi nők kórusa árnyalja Médeia őrlődését, a három nő a szerelemből való kiábrándulást hirdeti, amikor az emberen eluralkodó negatív erő, a mohó, vad vágyak és a rossz tettekre bujtó szenvedély veszélyeire figyelmeztet, szemben a mértékletes szeretettel, amely az istenek nagy ajándéka. Korunk nője is megszólal hangjukon, amikor az amorális világra és a gyermekvállalás reménytelenségére mutatnak rá.

De nemcsak a nők kórusa, hanem maga Iaszón is lenézi a szerelmet, a korinthoszi királylányt bevallása szerint csupán anyagi érdekből választotta. A tűz, amely nemrég még Médeiához kötötte, egy jelenet erejéig pillanatra fellobban, azzal el is tűnik. ­Nancy Sinatra Bang Bang című dalának pár perces bejátszása nemcsak Stubo kifinomult zenei világát tükrözi, hanem úgy érezzük, abba a pár percbe sikerült mindent belesűrítenie a rendezőnek.

A fellobbanó vágyat, az elmúlást és az utána elhatalmasodó végtelen ürességet. Stubo rendezésének egyik bravúrja a kitartott csendekkel való precíz bánásmód, míg Szűcs ­Nelli zse­nialitása, hogy be tudja mutatni: az idegileg kikészült, bosszúéhes nő mélypontjánál is van lejjebb, mégpedig az érzéketlen ember tragédiája.

Úgy tűnik, a darab elején az indulattól forrongó Médeia a legmagányosabb, de ebben a darabban mindenki egyedül van. Eltűnt a morál, a kötődés, és még a Médeiában égő szenvedélyt is magával viszi a mindent elborító, végtelen tenger.