Fotó: Teknős Miklós
A korinthoszi nők kórusa árnyalja Médeia őrlődését, a három nő a szerelemből való kiábrándulást hirdeti, amikor az emberen eluralkodó negatív erő, a mohó, vad vágyak és a rossz tettekre bujtó szenvedély veszélyeire figyelmeztet, szemben a mértékletes szeretettel, amely az istenek nagy ajándéka. Korunk nője is megszólal hangjukon, amikor az amorális világra és a gyermekvállalás reménytelenségére mutatnak rá.
De nemcsak a nők kórusa, hanem maga Iaszón is lenézi a szerelmet, a korinthoszi királylányt bevallása szerint csupán anyagi érdekből választotta. A tűz, amely nemrég még Médeiához kötötte, egy jelenet erejéig pillanatra fellobban, azzal el is tűnik. Nancy Sinatra Bang Bang című dalának pár perces bejátszása nemcsak Stubo kifinomult zenei világát tükrözi, hanem úgy érezzük, abba a pár percbe sikerült mindent belesűrítenie a rendezőnek.
A fellobbanó vágyat, az elmúlást és az utána elhatalmasodó végtelen ürességet. Stubo rendezésének egyik bravúrja a kitartott csendekkel való precíz bánásmód, míg Szűcs Nelli zsenialitása, hogy be tudja mutatni: az idegileg kikészült, bosszúéhes nő mélypontjánál is van lejjebb, mégpedig az érzéketlen ember tragédiája.
Úgy tűnik, a darab elején az indulattól forrongó Médeia a legmagányosabb, de ebben a darabban mindenki egyedül van. Eltűnt a morál, a kötődés, és még a Médeiában égő szenvedélyt is magával viszi a mindent elborító, végtelen tenger.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!