Cipelhetjük egy életen át a nyilvánvaló elhallgatásokat, végső soron azonban minden ember ősi vágya, hogy kiderüljön az igazság. Sok irodalmi, később filmre adaptált vagy eleve arra írt mű szól arról, meddig roncsolódik a lélek az elhazudott élethelyzetek miatt, de jobb esetben elérkezik a katartikus pillanat, amikor kitisztul a kép. Ilyen felszabadulás jön el például Pintér Béla Parasztopera című, kultikussá vált színpadi munkájában; és ez a drámai folyamat bomlik ki Mészáros Márta Aurora Borealis című játékfilmjében is. Utóbbit azért érdemes a Van Goghok premierfilm kapcsán megemlíteni, mert maga a rendező, Szergej Livnyev is úgy beszél Mészáros Mártáról, mint a pályájára nagy hatást tett egyik magyar alkotóról.
Az orosz filmes a rendszerváltás idejének megkerülhetetlen alkotói nemzedékéhez tartozik, a peresztrojka kultuszfilmje, az Assza forgatókönyvét jegyzi, a kilencvenes évek elején egyebek mellett megcsinálta a Sarló és kalapács című filmet, majd 1999-ben Amerikába távozott, és hosszú évekig a filmgyártás más szegmensében, főként producerként folytatta munkáját. Miután ismét beszállt az orosz filmgyártásba, barátai unszolására újra kamera mögé állt, és tavaly elkészítette a Van Goghokat.
A filmet több orosz filmfesztiválon is vetítették, díjakat is besöpört, a Van Goghokkal a rendező nagy visszatéréséről beszélnek otthoni berkekben. A hazai nézők az Uránia Nemzeti Filmszínházban találkozhattak először az alkotással, amelyről a rendező úgy fogalmazott: „Nagyon személyes történetet dolgoztam fel, mert úgy gondoltam, egész életünket meghatározza, miként viszonyulunk a szüleinkhez.”
Livnyev ezúttal egy ötvenes éveiben járó, sem a munkájában, sem pedig a magánéletében kiteljesedni nem tudó képzőművész férfi dilemmáit vezeti vissza a bonyolult apaképéhez és a még annál is megfejthetetlenebb anyaképéhez. A karrierista, gyermekén uralkodó nemzetközi hírű karmester apa, akit fia cinikusan csak felségnek hív, szinte közhelyes szerepválasztása a filmnek. Az apa-fia páros megformálását a rendező két nagyágyúra bízta: a lengyel színészlegendának, Daniel Olbrychskinek az időskor új utakat jelentett színészegyénisége kibontásában. A fiát alakító, a kilencvenes években karakteres színésszé vált Alekszej Szerebrjakovnak újabb elismerést tartogat az önmarcangoló középkorú férfi válságának megformálása. Szerebrjakov többek között Livnyev korai filmjének, a Sarló és kalapácsnak köszönhetően vált ismertté, a magyar nézők mégis a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára is jelölt 2014-es Leviatán főszerepéből ismerhetik.
