Csontváry folytatható mítosza

Egy konceptuális tárlat — főleg ha egy korszakos művész munkásságára épít — mindig valamilyen átfogó észlelet, összegzés ígéretével csábít. A budai Vízivárosi Galéria évről évre megmozgatja a hazai képzőművészeti életet Miniképek-sorozatával. A Miniképek gazdája és kurátora Zöld Anikó festőművész, aki idén mintegy 150 művészt bírt rá, hogy egy 20×20 centiméteres képben meséljen az idén száz éve elhunyt Csontváry Kosztka Tivadar napútfestészetével való viszonyáról. Megnyitóbeszédében Feledy Balázs művészettörténész is kiemelte, milyen fontosnak tartja, hogy általában a Miniképek-sorozat, és különösen a mostani, a Csontváry napútja köré épülő koncepció mennyi alkotót képes megszólítani. A művészettörténész úgy látja: a tárlatra belépő nem Csontváry-parafrázisokra, sokkal inkább Csont­váry kapcsán elindult gondolatokra számíthat.

Autodidakta szellemóriásunk életpályája és a napútfestészet kérdése iránt senki sem lehet közömbös, aki valaha ecsetet vett a kezébe Fotó: Bach Máté

A leghátsó falon találjuk a játékosabb, szürreálisabb, de figurálisan asszociáló képeket, Ardey Edina pél­dául Csontváry titokzatos múzsáját, Isadora Duncant ábrázolja, míg Harmati András Tisztelet a napútfestőnek című képe fényárban lebegő kalapokat (amelyeket gazdáik nyilván megemeltek).

Megkapó az egyik eldugott, oldalsó kis falon a szintén a horizontvonallal, és a táj, mezők, rétek, hegyvonulatok, kanyargó utak görbéivel játszó néhány kép. Megmutatják, mennyire nem számít a képméret, ha távlatokról van szó.

A kiállítás november 19-ig ingyenesen látható a Vízivárosi Galériában keddtől péntekig 13–18 óráig, szombaton 10–14 óráig.