„Én mindig az életről írok”

Sissel-Jo Gazan dán írónő A dinoszaurusz tolla című krimije idén jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásában. A korábban kutató-biológusként és kulturális újságíróként is dolgozó szerző nemrég Budapestre látogatott a Margó Fesztivál vendégeként.

Fontos neki a siker, de nem szeretne híresség vagy celeb lenni

– Dániában született, de Berlinben él. Hogyan befolyásolta a két ország kultúrája az életét és az írásait?

– A legutóbbi regényem az első olyan írásom, amely Berlinben játszódik. Elég különös, hogy nem jutott korábban eszembe, hogy írjak a városról, pedig már tizennégy éve ott élek. Sokat gondolkodtam azon, hogy miért van ez, és arra jutottam, valószínűleg azért, mert sosem foglalkoztatott az, hogy kifejezetten Németországot ábrázoljam. Sokkal izgalmasabb volt dán karakterekről írni és dán környezetbe helyezni a cselekményt, miközben fizikailag a berlini otthonomban ültem.

– A dinoszaurusz tollában nagy hangsúlyt kap a szereplők múltja, cselekedeteik érzelmi háttere. Ez a fajta történeti és lélektani alaposság általában kevésbé jellemző a műfaj más alkotásaira. Nem volt ez kockázatos? Nem érezte úgy, hogy ezzel megterhelheti a szöveget?

– Úgy gondolom, az emberek múltja a jelenben is irányítja cselekedetei­ket, meghatározza a választásaikat. Igazából a szerkesztőm még ki is szokott húzatni velem egy csomó információt a szereplők felmenőire vonatkozóan, mert mindig többet akarok írni erről, mint amennyi szerinte belefér. Például tisztázni akarom, hogy a fiú azért tette ezt, mert az apja ezt és azt csinálta, akinek az apja szintén tett valamit, és így tovább a végtelenségig. Mert én tényleg azt gondolom, hogy a viselkedésminták és szokások generációról generációra öröklődnek. Lehet, hogy ez kockázatos, mert sok olvasó azt gondolhatja, hogy túl sok témával foglalkozom a könyveimben, de hát ilyen az élet. Rengeteg minden történik benne egyszerre, több rétegben és egymásba folyva. És én mindig az életről írok.

– Miért döntött úgy, hogy a regény cselekményét az egyetemi élet, a tudományos világ keretei közé helyezi, mitől annyira érdekes ez a közeg?

– Elsősorban azért, mert épp akkor adtam le a diplomamunkámat, amikor elkezdtem írni ezt a regényt. A könyv főszereplőjéhez, Anna Bellához hasonlóan az időm nagy részét én is a Koppenhágai Egyetem zoológia tanszékén töltöttem, rendkívül kísérte­ties környezetben, formaldehidben tartósított állatok és furcsa zajok között, miközben a folyosókon mászkáló éjjeliőr rendszeresen halálra rémített az elemlámpájával. Aztán rájöttem, hogy ez az egész egy bűnügyi regény tökéletes helyszíne lenne. És mivel a diplomamunkám elkészítése közben követni tudtam az egyetemen zajló vitákat és azt, hogy a professzorok hogyan küzdenek a lehulló morzsákért, miközben a támogatások egyre csökkennek, úgy gondoltam, rengeteg olyan informá­cióm, élményem van, amitől még izgalmasabb lenne a regény.

– Ön szerint mitől olyan népszerűek a skandináv krimik? Milyen könyveket, szerzőket szeret?

– Alapvetően azokat a szerzőket szeretem, akik nem írtak sorozatokat, mert úgy veszem észre, hogy a sorozatokban egy idő után elszürkülnek a karakterek. Ami a skandináv krimiket illeti, nagyon szeretem A tetovált lányt és a folytatásait. Nem tudom, hogy Stieg Larsson hatott-e rám, mindenesetre a sikere kapcsán én is elkezdtem gondolkodni, mi a titka annak, ha egy regény szélesebb olvasóközönséghez is eljut. Valószínűleg a téma újságírói kutatása, a releváns társadalomkritika és esetleg a politikai nézőpontok megjelenítése, mindez persze izgalmas bűnügyi történetbe csomagolva.

Fontos neki a siker, de nem szeretne híresség vagy celeb lenni

– A dinoszaurusz tolla is bestseller volt Dániában. Önnek fontos a siker?

– Igen, de én nem híresség vagy celeb szeretnék lenni. Számomra két fontos dolog kötődik a sikerhez: az olva­sóim elismerése és a megélhetés. Az elismerés szerintem az ember alapvető szükséglete. Az időm nagy részét írással töltöm, és amikor végre megjelenik a könyv és eljut az olvasókhoz, akkor nagyon sokat jelent minden pozitív vélemény. A megélhetés pedig azért fontos, mert három gyermeket nevelek, és már A dinoszaurusz tolla első megjelenésekor, tizenegy évvel ezelőtt eldöntöttem, hogy megpróbálok kizárólag az írásból élni. Kiváltságosnak érzem magam, hogy ezt megtehetem, de mindig három-négy év kemény küzdelmet jelent, amíg megjelenik az újabb regény. Szóval nagyon lényeges a siker, mert ha nem írok mindig bestsellert, akkor a következő könyvet már nem fogom tudni megfelelő példányszámban eladni. Ez tulajdonképpen a huszonkettes csapdája.

– Mik a jövőbeni tervei?

– Épp az új könyvem befejezésén dolgozom, ami jövő ősszel fog megjelenni. Egyfajta thriller lesz, amely egy dán szigeten, Samsőn játszódik a kilencvenes években. Nehéz témát dolgozok fel benne, többek között a gyermekek elleni erőszak intézményes formáját, ami az egész világon jelen van. A könyv az ő bosszújukról fog szólni.