Rafinált ruhadarabok fénye

Korunk csillogástrendjéből indul ki a Kiscelli Múzeum frissen nyílt öltözéktárlata, majd azt vizsgálja, mi indít valakit arra, hogy feltűnő kiegészítőket, ruhákat hordjon. A mintegy kétszáz évet felölelő kiállítás egyik legemlékezetesebb darabja Erzsébet királyné ezüstfonallal átszőtt palástja.

A különféle öltözékek a társadalmi és életmódbeli változásokat is tükrözik Fotó: Mirkó István

Nem könnyű feladat öltözéket kiállítótérbe rendezni. A Kiscelli Múzeum ezúttal saját gyűjteményére alapozva mégis nagyszabású tárlatot épített, amelynek központi a gondolata a ruházaton megjelenő csillogás és a fény motívumai. A feltűnő, hivalkodó kiegészítők minden korban fontos szerepet töltöttek be, ám viselőjük motivációja társadalmi státustól függően változott. A tárgyakon keresztül arra is lehet következtetni, hogy melyik korban miért öltötte magára a fényes ruhát az ember, hogyan változtak az öltözködés normái, ezeken keresztül pedig a világ állandó mozgása és az egyes korok életmódjának különbözősége is láthatóvá válik. A felvetés azért is érdekes, mert manapság az öltözék csillámai alkalomtól függetlenül is jelen vannak a divatban: a hátizsáktól a sportcipőig minden ragyoghat.

Honnan eredeztethető a csillogás? Erre keresi a választ a Ragyogj! című tárlat, és az öltözékeken keresztül az az ősidőktől jelen lévő szimbólumok, motívumkincsek tanulmányozását vállalja. A régi templomtér központjában egy hatalmas, nap alakú dobogó a fény éltető erejére emlékeztet, és ez a jelkép két részre osztja a teret: a bejárat irányába az égitestek fényjellege, színei, jelentései dominálnak, azok divatban történő megjelenését reprezentálják, míg a terem távolabbi részében a világosság és a sötétség, az éj és a nappal szembenállása kerül a fókuszba.

A különféle öltözékek a társadalmi és életmódbeli változásokat is tükrözik
Fotó: Mirkó István

A kurátor a Nap köré rendezte azokat a csillogó ruhákat, kiegészítőket, amelyek elsődleges célja a hatalmi reprezentáció, a gazdagság és dominancia kifejezése volt. A régi uralkodók ugyanis gyakorta azonosították magukat a Nappal, sőt egyenesen a Napisten leszármazottjaként határozták meg önmagukat. Itt tűnik fel például a Napkirály, XIV. Lajos képe, napszimbolikájú balettjelmezében. A hatalom szekciójának és egyben az egész tárlatnak a legimpozánsabb darabja az az ezüstszállal átszőtt palást, amely Erzsébet császárné, későbbi magyar királyné menyasszonyi ruhájának uszályából készült, abból, amit Ferenc József császárral 1854-ben tartott esküvőjén viselt. Itt találkozhatunk korabeli festményekkel, portrékkal, grafikákkal, köztük Ferenc József díszes mellképével és Huszár Aladár főpolgármester 1936-os arcképével is.

Az éjszakai fényeket a kiállításban az estélyi csillogás reprezentálja: itt a bálok, a táncok és a csábítás látszólag könnyedebb világába kerülünk. A századelő képei mellett mai korunk színpadi fényei, flitterei is megtekinthetők, ezekről nemcsak képekben, de videón is beszél a kiállítás – kiemelt figyelemmel mutatják be Medveczky Ilona ismert revütáncosnő színpadi megjelenését is.

Egy kifutóra fellépve jutunk el a galériába, mellette pedig a szivárványról mint ismert fényjelenségről beszélnek a ruhák. A divatban megjelenő színesség és fényesség talán soha nem volt annyira jellemző, mint manapság. A Ragyogj! nemcsak a jelrendszerek történeti tanulmányozására, de tudományos elmélyültségű kalandra is invitál, továbbá azt is szemlélteti, hogy akár tudtunkon kívül is milyen gazdag üzenetet hordoz mindaz, amit magunkra öltünk.