Ha az ember elmegy a kedvenc éttermébe, akkor általában ugyanazokra a megszokott és megszeretett ízekre vágyik, és csak különleges napokon tudják elcsábítani egy-egy újdonság megkóstolására.
Pontosan így vannak ezzel a műfaji filmek nézői is, szeretik, ha a megszokott és megszeretett történetüket hallják újra és újra, kis módosításokkal. Gyerekként is ez volt: azt szerettük a legjobban, ha ötszázadik alkalommal is ugyanazt az esti mesét halljuk, persze nem felolvasva, hanem úgy, ha apa vagy anya fejből, kis módosításokkal mesélte.
Valljuk be végre, hogy így vagyunk ezzel akkor is, amikor a Terminátor-szériát nézzük. Hasonlatunknál maradva a Terminátor: Sötét végzet nem ünnepnap, amikor valami újat kap az ember, hanem olyan hétköznap, amikor a megszokott ízeknek is örülni szoktunk.

Fotó: Fórum Hungary
A Terminátor 2. – Az ítélet napja eseményei után játszódik az új rész története. Sokak szerint a második rész még az elsőnél is látványosabbra sikeredett, amit nem is olyan régen újítottak fel digitálisan.
Néhány mozi a legújabb rész bemutatója kapcsán műsorra is tűzte, hogy fel lehessen frissíteni, mi történt Sarah Connorral (Linda Hamilton játssza emlékezetesen), mielőtt megjelenik ebben a részben, semlegesít egy terminátort, majd kijelenti, amit inkább Arnold Schwarzenegger (T–800) szájából szeretünk hallani: Visszajövök. És tényleg visszajöttek, itt vannak mind, csak Linda Hamilton és Arnold Schwarzenegger öregedett meg némileg, több lett a ránc, a szarkaláb, de az alkotók egy csöppet sem törekedtek arra, hogy elfedjék a valóságot, az élet rendjét.
A film egyik legkedvesebb jelenete, amikor a T–800-as felvenné a híres napszemüvegét, aztán meggondolja magát. Annak idején a robotszemet akarta takarni, most a szarkalábakat nem akarja egy belenyugvó félmosoly kíséretében.
Úgy tűnik, mintha Schwarzenegger nagyon élvezné a játékot, mert a T–800-as a filmben megtanult emberként élni, így végre megjelenhet az arcán némi érzelem is, és ez a szerepe sokkal több lehetőséget biztosít a színészi játékra, mint az eddigiek.