A legjobb francia vígjátéki hagyományokat követő filmjével Fabrice Barcq egyértelműen leteszi a voksát amellett, hogy boldog leginkább családban lehet az ember. Persze családból is megárt a sok, tudni kell néha nemet mondani, de ha valakinek helyén van az esze és a szíve, akkor könnyen megtalálhatja azt a kompromisszumos megoldást a feladatok elosztásában, amely mindenkit boldoggá tesz.
Korunkban, amikor az európai értékválság okán zavarossá váltak a családon belüli szerepek, amikor már nemcsak a szülők, de a nagyszülők se nagyon tudják, mi az, ami boldoggá teszi őket és a szűkebb környezetüket, amikor mindenki ki akarja húzni magát a kötelességek alól, és bőszen hangoztatja, hogy joga van a szabadsághoz, szükség van olyan alkotásokra, amelyek rendet teremtenek a fejekben. A családból is megárt a sok ilyen mozi. Megtanítja azt, hogy a boldogság sosem valami távoli, ismeretlen vidéken lakozik, hanem itt van velünk, csak meg kell élni a pillanatokat. Oda kell figyelni az unokákra, a felnőtt gyerekekre, a barátokra, meg kell élni az otthon örömét. Ez a film arról szól, hogy nem is olyan bonyolult dolog ez.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!