A gesztusok nyelvén

Második alkalommal rendez a Műcsarnok nagyszabású tárlatot Képpraxisok 2 címmel, amely a képkészítés eltérő műfajait rendezi egymás mellé. Mintha szomszédos, mégis teljesen önálló műtermek egymásutánjába járkálnánk és így ismernénk meg öt alkotót, akik a maguk műfajában karakteres műveket teremtettek.

A festőművész unokaöccse alapítványt hozott létre az életmű ápolására Fotó: Kurucz Árpád

Olyan technikákkal élt, amelyekhez hasonlót francia kortársainál sem tapasztalunk, jellemzően leginkább az amerikai Jackson Pollock absztrakt expresszionista, úgynevezett dripping (festékcsorgatásos) módszerrel született munkáira emlékeztetnek a kísérletei. Fiedler kora legnagyobb festőivel állított ki: Giacomettivel, Picassóval.

A tárlat sajtóbejárásán Fiedler Péter, a festőművész unokaöccse nyilatkozott lapunknak, akit – gyermeke nem lévén – saját fiának tekintett. – Mindent itthon tanult meg, amit a festészetről elsajátíthatott.

Elismert emberként ment ki, egy teljes, kiforrott művész volt. Élete volt a munkája. Az összeurópai kultúra esszenciáját teremtette meg: magyar anyanyelvű volt, német rokonsággal, de Kassán született, mégis Franciaországban alkotott, tehát rendkívül haladó szellemű integráló alkotó volt – mondta Fiedler Péter.

Igazi felfedezője Joan Miró volt, aki barátjává fogadta, a fények festőjének nevezte el és megosztotta vele műtermét több éven át. Miró korán felismerte Fiedler tehetségének hármasságát: biztos technikai tudását, újításra törekvő szellemiségét, játékos anyaghasználatát.

– Nagyon sok fotó és levél tanúskodik személyes kapcsolatáról Miróval. Első pillanattól kezdve önálló utakat keresett, a szürrealizmusnak 1945-ben Franciaországban már a lecsengése volt érezhető.

Aktív restaurátor volt, a Louvre is alkalmazta, esténként pedig műhelyében dolgozott saját technikáján. Nem szeretett címet adni a képeinek, óvakodott attól, hogy valamilyen irányba terelje a nézőt. A képeken nagyon jól látható a finom rétegződés, ami úgy épül fel, hogy nem lehet lelátni a vászonig – hangsúlyozta Fiedler Péter.

A társkiállítók sorában megjelenik Lukáts Andor, a magyar színházi élet kiemelkedő alkotója, aki ezúttal a képzőművészet területén nyilvánul meg. A Műcsarnokban bemutatott videóinstallációja hét életkoron keresztül, különböző nemű és sorsú hétköznapi emberek mindannyiunkat megmozgató történetéről mesél. A művész úgy fogalmazott: „A tudattalanban vizsgálódom, ott keresek valamit, ami mindannyiunk sorsában benne van.”

Jankovics Marcell szerteágazó művészeti tevékenysége is önálló teret kapott, fókuszban a grafikai munkássággal, rajzfilmrendezői pályájának állomásaival.

A tudomány és a képzőművészet határterületein mozog az Amerikában élő Alexander Gyenes biokémikus, képzőművész munkássága.

Alkotói attitűdjében és munkáiban a tudományos megközelítés igényével és gondosságával, valamint analitikus módszereivel igyekszik bemutatni az égi rend és harmónia emberi ésszel felfoghatatlan törvényeit.

Várady Róbert A látszatok valósága címmel rendezett terei az elmúlt tíz év alkotói munkájára koncentrálnak, absztrakt felületekből és leíró-megjelenítő elemekből álló munkái a festőiség és a jelentéstartalom együttesét teremtik meg.

A Műcsarnok egymás mellett nyíló univerzumai alkotói és kurátori tárlatvezetésekkel várják az elmélyülni vágyókat: szombaton Rockenbauer Zoltán kurátor Fiedler Ferenc kiállítását mutatja be, 8-án Jankovics Marcell vezeti végig a nézőket termein, december 14-én Készman József tart nyitó tárlatvezetést Várady Róbert kiállításán.