Az emberség fénye a sötétben

– Szeretem Budapestet, de Székely­udvarhely az én fővárosom – mondogatta Maszelka János festőművész, hozzátéve, hogy ő, a Máramarosszigetről bevándorolt cipszer gyermek ott kapta az eszét, ott tanult meg magyarul beszélni. Az erdélyi festő alkotásaiból kiállítás nyílt a Kárpát-haza Galériában, melyen ünnepi beszédet mondott Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, a kiállítás fővédnöke. A december 20-ig látogatható tárlatot Banner Zoltán művészettörténész nyitotta meg.

Cipszerként lett Székelyföld egyik legelhivatottabb művésze Fotó: Teknős Miklós

Nem kapott rangos művészeti díjakat, még nem született meg a munkásságát összegző monográfia, nem nevezték el róla a képtárat sem, amely, festményei mellett, legbecsesebb hagyatéka.

„Maszi bácsi”, ahogyan nevezték, elment, de itt maradtak a természet, az élet tiszteletét, a hazája és embertársai iránti szeretetét hirdető festményei. Maradt a példa és a művész üzenete: úgy éljünk, hogy minél többet tanuljunk, gyűjtsünk szellemi kincseket, hogy minél többet adhassunk magunkból másoknak. Advent ideje van. Ideje a várakozásnak, az elcsendesedésnek. Térjenek be a Kárpát-haza Galériába, álljanak meg egy festmény előtt, és hagyják, hogy a találkozás csendjében a csoda, a lélek ébredése megtörténjen.