Fel kell nőnie végre annak a harmincas és negyvenes éveiben járó generációnak, amelynek tagjai a lét elviselhetetlen könnyűségét választották az elmúlt húsz évben. Legalábbis ez az üzenete a Seveled című legújabb magyar tragikomédiának. Bár csak egy romantikus vígjátékról van szó, a film rendezője, Orosz Dénes rendesen beolvas annak a harmincas és negyvenes éveiben járó nemzedéknek, amely ottfelejtette magát a romkocsmákban. Azoknak, akik már húsz éve elfelejtettek hazamenni.
Viszont végre filmkritikus a film főszereplője, akit Gergőnek hívnak, és akit Mészáros Béla nem kevés önbizalommal kanyarít a mozivászonra. Temérdek lehetőséget rejt ez a foglalkozás, az alkotók azonban beérték néhány filmes poénnal. Pedig az egész filmtörténelemből meríthettek volna, a főhősnek, aki a gyengébbik nem nagy rajongója, nem kevés az elődje a mozivásznon. A film harciasan foglal állást a családalapítás mellett. Ahogy a főszereplő édesanyja, Emma néni is, akit Básti Juli alakít remek átéléssel, és aki még a halálból is visszajön, amikor megtudja, hogy a negyvenes éveit taposó „kicsike” fia végre családot alapít, ráadásul gyermekáldással. Aztán arról is szól ez a film, hogy ez a nemzedék nem tud igazat mondani. Gergő édesanyja halálos ágyánál családot hazudik és születendő gyermeket. Egyszóval jövőt hazudik magának. Majd mikor a kedves mama a jó hír hallatára csodamód felépül, akkor jön az igazi hazugságcunami. A negyvenes éveit taposó magyar értelmiségi azon kapja magát, hogy hazudik reggel, éjjel meg este, hazudik ő egész nap.
Aztán az is sokat elmond erről az elköteleződéstől rettegő nemzedékről, hogy ki mást is választana kamu feleségnek, mint egy sztriptíztáncosnőt. A könnyűvérű nőcske megjelenése egy vígjátékban persze temérdek poénra ad lehetőséget, így volt ez a burleszk megjelenésétől mostanáig. Másrészt viszont egy valóságos filmkritikusnak teljesen elkeserítő, hogy normális állapotnak tekinti egy magyar film, ha egy fiatal lány beszáll a szexiparba. Bár Tenki Réka lelkizősre veszi a nagyszájú és könnyűvérű lány figuráját, nem nagyon érzi át ő sem, hogy nemcsak a testét, de a lelkét is eladja ilyenkor az ember lánya. Ami azért problémás, mert nem lehet visszavásárolni. Mindenesetre a vígjáték rendezője arra jut, hogy ezek egymásnak valók, és boldogan élnek egy családként, amíg meg nem halnak. Mit mondhat erre egy igazi filmkritikus? Csak el ne felejtsenek hazamenni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!