Családalapítással csak könnyebb

Fel kell nőnie végre annak a harmincas és negyvenes éveiben járó generációnak, amelynek tagjai a lét elviselhetetlen könnyűségét választották az elmúlt húsz évben.

Fel kell nőnie végre annak a harmincas és negyvenes éveiben járó generációnak, amelynek tagjai a lét elviselhetetlen könnyűségét választották az elmúlt húsz évben. Legalábbis ez az üzenete a Seveled című legújabb magyar tragikomédiának. Bár csak egy romantikus vígjátékról van szó, a film rendezője, Orosz Dénes rendesen beolvas annak a harmincas és negyvenes éveiben járó nemzedéknek, amely ottfelejtette magát a romkocsmákban. Azoknak, akik már húsz éve elfelejtettek hazamenni.

Viszont végre filmkritikus a film főszereplője, akit Gergőnek hívnak, és akit Mészáros Béla nem kevés önbizalommal kanyarít a mozivászonra. Temérdek lehetőséget rejt ez a foglalkozás, az alkotók azonban beérték néhány filmes poénnal. Pedig az egész filmtörténelemből meríthettek volna, a főhősnek, aki a gyengébbik nem nagy rajongója, nem kevés az elődje a mozivásznon. A film harciasan foglal állást a családalapítás mellett. Ahogy a főszereplő édesanyja, Emma néni is, akit Básti Juli alakít remek átéléssel, és aki még a halálból is visszajön, amikor megtudja, hogy a negyvenes éveit taposó „kicsike” fia végre családot alapít, ráadásul gyermekáldással. Aztán arról is szól ez a film, hogy ez a nemzedék nem tud igazat mondani. Gergő édesanyja halálos ágyánál családot hazudik és születendő gyermeket. Egyszóval jövőt hazudik magának. Majd mikor a kedves mama a jó hír hallatára csodamód felépül, akkor jön az igazi hazugságcunami. A negyvenes éveit taposó magyar értelmiségi azon kapja magát, hogy hazudik reggel, éjjel meg este, hazudik ő egész nap.

Aztán az is sokat elmond erről az elköteleződéstől rettegő nemzedékről, hogy ki mást is választana kamu feleségnek, mint egy sztriptíztáncosnőt. A könnyűvérű nőcske megjelenése egy vígjátékban persze temérdek poén­ra ad lehetőséget, így volt ez a burleszk megjelenésétől mostanáig. Másrészt viszont egy valóságos filmkritikusnak teljesen elkeserítő, hogy normális állapotnak tekinti egy magyar film, ha egy fiatal lány beszáll a szexiparba. Bár Tenki Réka lelkizősre veszi a nagyszájú és könnyűvérű lány figuráját, nem nagyon érzi át ő sem, hogy nemcsak a testét, de a lelkét is eladja ilyenkor az ember lánya. Ami azért problémás, mert nem lehet visszavásárolni. Mindenesetre a vígjáték rendezője arra jut, hogy ezek egymásnak valók, és boldogan élnek egy családként, amíg meg nem halnak. Mit mondhat erre egy igazi filmkritikus? Csak el ne felejtsenek hazamenni.