Asimov Robot-sorozatában emberi természet és mesterségesen létrehozott egzisztencia egymásmellettiségét vagy szembenállását a kíváncsi gondolkodó alapállásából vizsgálja. Hozzáállása a mesterséges intelligenciához a digitális korszak felől nézve akár naivnak is tűnhet – jövőnkről szőtt vízióiban a művi úton létrehozott valóságok rétegzettsége nem kerül szóba, mint Philip K. Dick paranoid rémálmaiban, sem a világot uraló techcégek, mint William Gibson kiberpoklában. Asimov viszonya a technokráciához reménnyel és bizalommal átitatott. Mintha valahol itt állnának grandiózus, világalkotó történeteinek korlátai. De ne feledjük: a szerző minden reménye és bizalma humanista meggyőződéséből fakadt.
Vagy legalábbis abból a bizonyosságból, hogy valamiféle alapvető erkölcsi arányérzéknek akkor is léteznie kell, ha az erkölcsi rend éppen megvalósíthatatlan. Gondoljunk csak az Alapítvány talán leghíresebbé vált mondatára: „Az erőszak a gyengék végső menedéke.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!