A Habsburg császárné, Sisi tragikus sorsát feldolgozó előadás a bécsi Theater an der Wien színpadán debütált 30 évvel ezelőtt, azóta pedig már számtalan országban játszották. Sokan úgy tartják, az Elisabeth semmihez nem fogható sikerének titka a történelmi események és a személyes sorsok egyedülálló összefonódásában rejlik. Az előadás nem csupán egy történelmi musical, hanem egy mélyen emberi dráma a szerelemről, veszteségről és a halál elkerülhetetlenségéről, amely új megvilágításba helyezi a császárné alakját. Michael Kunze szövegkönyve és Lévay Szilveszter zenéje egyaránt arra törekszik, hogy Sisi életének árnyalt, érzelmekkel teli oldalát tárja fel, miközben a Halál karaktere nem csupán fenyegető, hanem szenvedélyes és szinte szerelmes figuraként jelenik meg a színen. Megjelenésével már a történet elejétől érezzük, hogy az események egészen a sorsfordító végkimenetel felé sodorják a szereplőket.
Elisabeth tragikus sorsa az Erkel színpadán
Nem hagyományos történelmi tablót láttunk.
Az anarchista gyilkos, Luigi Lucheni Ember Márk energikus, sokszínű alakításában vezetett végig Sisi életútján. Az a dolga, hogy bevégezze Elisabeth életét, de addig narrátorként követi a főhős sorsát, és ebben minket is elkalauzol. Narrátora, bohóca és cinikus kommentátora a darabnak, egyszerre nevettet és megráz, mindezt gyönyörű énekhangján.
Szente Vajk érdekes megoldással változtatott a korábban ismert játékon: fiatal Sisije szereplőváltással lett Elisabeth.
Kovács Gyopár üdén, ártatlan bájjal formálta meg a fiatal Sisit, míg a már nővé érett, sorsát cipelő Elisabethet Vágó Bernadett énekelte és játszotta lenyűgöző erővel. Tiszta hangja és drámai jelenléte méltó Sisi tragikus történetéhez.
Puskás Péter Ferenc Józsefe egyszerre szerelmes férj és gyenge császár. Veréb Tamás Halálként félelmetesen vonzó, szenvedélyes és hideglelős egyszerre, alakításában benne van a kísértés és a végzet. Braga Nikita Rudolfként megindítóan törékeny. Szinetár Dóra Zsófia alakítása szikáran kemény, igazi hatalomcentrikus, akinek minden színpadra lépése feszültséget teremt. A musical az ő alakításán keresztül mutatja be, hogyan mérgezheti meg egy családi dinamika nemcsak a házastársi kapcsolatot, hanem a történelmi folyamatokat is. Az anyakirályné mérhetetlen hatalma és kontrollja, Ferenc József gyengesége és mindezek következményei a magyar történelemre is kihatottak.
Megható jelenet volt, amikor a tapsrendben Veréb Tamás tisztelete jeléül átadta a Halált korábban játszó, de mára Max szerepébe idősödött Szabó P. Szilveszternek az emblematikus sétapálcáját. Szép gesztusát a közönség percekig állva tapsolta.
Rákay Tamás monumentális díszletei és Kovács Yvette Alida gazdagon részletezett jelmezei egyszerre idézték meg a Habsburg-udvar fényűzését és a lélek szimbolikus tereit. A színpad hol palotává, hol baljós túlvilággá alakult, és mindezt Túri Lajos Péter koreográfiája töltötte meg élettel. A zenekar és a kórus ereje szinte letaglózta a nézőt: a nagy finálékban valóban átéltük, miért vált a darab világsikerré.
Az Elisabeth nem egyszerűen egy kosztümös történelmi musical: emberi dráma a szabadságvágyról, a szerelemről és az elmúlásról. Szente Vajk rendezése újat tudott mutatni a kultikus darabban.
Az énekesi, a színészi teljesítmények, a vizuális gazdagság és a koreográfia összhangja miatt ez az előadás az Erkel Színház igazi alapköve lehet az évadban.
