Minden titokra fény derül egyszer

Vasárnap a József Attila Színházban játssza George Bernard Shaw 1893-ban írt Warrenné mestersége című társadalmi drámáját a Gárdonyi Géza Színház. – A nagy vagyonok körül gyakran titkok lappanganak, de mint tudjuk, nehéz akármit örökre titokban tartani, a rejtélyekre rendszerint fény derül – fogalmaz Blaskó Balázs rendező. Az előadás főszereplője Saárossy Kinga és Nagy Barbara.

Sir George Crofts, a pénzes gavallér (Reiter Zoltán) és Vivie Warren (Nagy Barbara) Fotó: Gál Gábor

Így van ez, ha az ember lányának izgalmas gyermek- és ifjúkora volt és régóta él már a földön. Mindenről eszébe jut valami, illetve a nagyon-nagyon kortársak kivételével szinte nincs olyan színdarab, amelyet ne látott volna már, nem egy, hanem akár három, négy vagy – nem akarok túlzásokba esni, de így igaz – még több alkalommal, társulattól, szereposztásban. Ezek közé tartozik a Warrenné mestersége is.

Warrennéről hamarabb hallottam, mint hogy beengedtek volna az előadásra. Sőt, nem is tudtam, hogy ez a bizonyos Warrenné egy színdarab szereplője. Egy bizonyos Ilonkáról beszélgettek a szüleim, eléggé felfokozott hangulatban.

Sir George Crofts, a pénzes gavallér (Reiter Zoltán) és Vivie Warren (Nagy Barbara)
Fotó: Gál Gábor

– Majd egyszer megtudja ő is, hogy az anyja Warrenné mesterségét folytatta – jelentette ki anyám. – Csak nem olyan eredményesen – tett pontot apám a diskurzusra. Nem kérdezősködtem, nem volt az nálunk divat, de sokat gondolkodtam, ki lehet az a Warrenné, s mi lehetett a mestersége, amit az Ilonka anyukája nem folytatott olyan eredményesen, hogy kivívja vele apám elismerését. Hamar elmúlt az ártatlan gyermekkor, Warrenné is megérkezett szülővárosom színpadára, és előttem is kibontakozott a két erős akaratú nő – a néhai prostituált Warrenné, aki vagyonát egy bordélyház igazgatásával szerezte és Cambridge-ben diplomázott prűd lánya, Vivie – egymásnak feszülése.

Shaw állítása szerint darabjával arra szerette volna felhívni a figyelmet, hogy nem feltétlenül a romlott erkölcs vezet valakit a prostitúcióhoz, hanem a szegénység, a nem megfelelő életkörülmények kényszerítik rá. A mű tényleg nem sokat foglalkozik a prostitúció témájával, tehát ne számítson senki szaftos jelenetekre, sem arra, hogy el kell fordulnia vagy lesütnie a szemét.

Sokkal inkább el kell gondolkodni azon a dilemmán, hogy ha valaki kényszerből kerül egy ilyen helyzetbe, hol van az a pont, amikor ki kell ebből lépni? Mert Vivie megérti anyja hajdani nyomorúságát, és megbocsát. Átmenetileg.

Amíg meg nem tudja, hogy anyja jól jövedelmező üzlete még mindig működik. Van min gondolkodni. Abban a korban a középosztálybeli fiatal nők egyre nagyobb függetlenségre törekedtek.

Warrenné jól folytatta a mesterségét, hiszen prostituáltból „üzletasszony” lett, vagyona függetlenséget biztosított neki. És ugyanennek a nem éppen erkölcsös módon szerzett vagyonnak a segítségével a lánya tanulhatott, a diplomája pedig biztosította neki is az eljövendő függetlenséget.

Az egri Gárdonyi Géza Színház most elhozza nekünk Warrennét és a lányát meg a dilemmát is: elítéljük-e vagy sem Warrennét a mestersége miatt? Ha igen, mennyire? Ha, nem, miért is nem?