Védelmi rendszer nélkül

Mikhaël Hers Amanda című legújabb filmjében bemutatja, hogyan él az európai ember a terrorizmustól sújtott világban.

A fiatalember nehezen hozza meg a döntést, hogy felnevelje árván maradt unokahúgát Forrás: Pyramide

Mikhaël Hers Amanda című legújabb filmjében bemutatja, hogyan él az európai ember a terrorizmustól sújtott világban. Miután Európa, esetünkben Franciaország felszámolta saját belső védelmi rendszerét, döntéshozói rászabadították lakosaira a rettegést. „Ne sétáljanak Párizs utcáin, mert veszélyes. Menjenek haza” – hangzik el a filmben egy állig felfegyverkezett rendfenntartó szájából. Hers filmjének nézése közben azon veszi észre magát az ember, hogy szép, multikulturális világunkban nem lehet már élni. Haza kell menni, mert veszélyes, ha az ember sétálgat a Szajna partján. Itt járnak közöttünk ugyanis azok a barbárok, akik bár konkrétan semmit, de tényleg semmit nem tudnak az európai kultúráról, viszont gyűlölnek bennünket, ha úgy tartja kedvük, agyonlőnek, miközben békésen piknikezünk barátainkkal a ligetben.

Hers filmje nemcsak azt mutatja be, milyen rettegésben élni az új, multikulturális Európában, hanem azt is, hogy mára nemcsak a védelmi rendszerét számolta fel kultúrkörünk, hanem a hagyományos társadalmi berendezkedését is, valamint azokat a morális fundamentumokat, amelyekre a kultúránk épül. Ez a gyakorlatban úgy jelenik meg a filmben, hogy nincsen olyan fontos szereplő, aki családban élne. Mindenki elvált, aki még nem, az pedig éppen válik. Senki nem tud a másik emberrel együtt élni, mert csak magára figyel. Európa hagyományos önzetlen kultúrája a modern világ önzőségébe fulladt bele. Mindenki levegőért kapkod, fuldoklik ebben a filmben, mert nem lehet élni család és biztos erkölcsi alapok nélkül.

A történet szerint miután a huszonéves David testvérét egy terrortámadásban lemészárolják, neki kell meghoznia élete legfontosabb döntését. Feladja addigi könnyű kis életét, és felneveli testvérének árván maradt hétéves kislányát, Amandát, vagy árvaházba adja? A film nagy része arról szól, hogy fel tudja-e adni önzőségét, és vállalja-e azt a feladatot, amelyet a sors rámért. Nagyon érdekes, hogy ha nem lenne morális válság Európában, akkor ez a film nem készülhetett volna el. Mert akkor éppen két perc alatt dönti el egy európai polgár, dilemmák nélkül, hogy felneveli testvérének árván maradt kisgyermekét. És fel sem merül, hogy a gyermeket árvaházba kellene beadni.

A fiatalember nehezen hozza meg a döntést, hogy felnevelje árván maradt unokahúgát
Fotó: Pyramide

Hers filmjében egyértelműen arra jut, hogy az európai polgárnak nemcsak az embertelen méretűre növekedett önzőségét kell felszámolnia egyszer s mindenkorra, hanem újra apából és anyából álló családban kellene gondolkodni. A főszereplő, David – akit Vincent Lacoste játszik minimális eszköztárral – arra jön rá, hogy nemcsak erkölcsi kötelessége felnevelni az árván maradt kisgyereket, hanem anyát is kell találnia neki. Léna (Stacy Martin), aki nemcsak a kinézetével kanyarítja a filmvászonra az ártatlan fiatal európai lány archetípusát, hanem viselkedésével is, foglalkozására nézve zongoratanárnő. Vagyis olyan hivatást űz, amelyet a barbárok nem is értenek.

Hers filmbéli állásfoglalása szerint vissza kell állítani a hagyományos erkölcsi rendet Európában. Az első lépés: a családalapítás, a családok védelme. Ahhoz pedig fel kell számolni a félelmetesre növekedett önzőséget és a kulturális gyökereket is meg kell találni újra. Jó példa erre az, hogy Hers filmjében zongorázni tanul Amanda. Azt ugyanis látnunk kell, hogy a barbárok elleni harcra már csak ez az egyetlen lehetőségünk maradt. Ha ugyanis a kultúránkat megőrizzük, gyermekeinkre hagyományozzuk, akkor a kultúra révén az ezeréves európai erkölcsi fundamentumok is megmaradnak. És miután elkergettük a barbárokat, újra lesz miből építkezni.