Vidnyánszky Attila: A szakma egy része abban érdekelt, hogy a torzsalkodás uralkodjon

A szakma egy része még mindig abban érdekelt, hogy a torzsalkodás uralkodjon, mondja az új kulturális törvény körüli tiltakozásról Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója. A Magyar Teátrumi Társaság elnökét az átalakuló színház-finanszírozásról, a taóvisszaélésekről és a függetlenekről kérdeztük.

Budapest, 2019. szeptember 16. Vidnyánszky Attila, a teátrum fõigazgatója a Kulturális örökség napjai, valamint a Színházak éjszakája rendezvényrõl tartott sajtótájékoztatón a Nemzeti Színházban 2019. szeptember 16-án. MTI/Balogh Zoltán Fotó: Balogh Zoltán

– Az idézett mondat ellenkezője igaz: hosszú idő után most végre esély nyílik évtizedes problémákat orvosolni. Olyan rendszerekhez merünk hozzányúlni, amilyenekhez eddig nem lehetett. Kezdődött azzal, hogy két éve nagy háborúskodás árán megszüntettük a társaságiadó-támogatást, most pedig a színházak finanszírozásának áttekinthetetlen rendszerében teremtünk tiszta helyzetet.

– Ön a kezdetek óta nagy ellenzője volt a taónak, két éve az Országházban a magyar kultúra rákos daganatának nevezte.

– Ha rajtam múlott volna, be sem vezettük volna, ezt már sokszor elmondtam. 2009-ben figyelmeztettem mindenkit, hogy ez a könnyen kijátszható szabályozás hová fog vezetni, és sajnos minden aggodalmam beigazolódott. Mérhetetlen mennyiségű gazemberség történt, az egyre jobban elmérgesedő góc a szakma szégyene lett. Viszont minden eddiginél nagyobb források nyíltak meg a színházak előtt. Sok pénz folyt a szakmába, nyilván jó dolgokra is ment, és ez sokaknak segített. Egy pillanatra a kőszínházak is oxigénhez jutottak. De igazából nem lett több pénzük, mert az önkormányzatok gyorsan reagáltak: annyival csökkentették a színházuk támogatását, amennyi taót be tudtak szedni. A magán- és alternatív színházaknál sem állítom, hogy mindenki gazember volt, ez így nyilvánvalóan nem igaz. Az viszont igen, hogy amikor az alternatívok képviselőit kértem, segítsenek a köreikben lévő, mindenki által tudottan trükköző társulatokat kiszorítani, segítség helyett cinkos hallgatás volt a válaszuk. Arról senki nem ír, melyik színház mennyi jutalékot fizetett ki a közvetítésre szakosodott cégeknek. Ahol jutalékra megy a játék, ott sötét üzelmek kezdődnek. Nagyon sok csúnya dolog történt. Felelősséggel tudom mondani, hogy a taóforintok mintegy fele pénzügyi visszaélés volt. De ez csak az egyik probléma, a másik, hogy miként hígult fel a színházak repertoárja. Hogyan kerültek le a nagy színpadokról a magyar darabok, és vették át a helyüket a zenés előadások, musicalek, „alámenő” produkciók, amelyek tutira hozták a nézőszámot. A taópénzek közel fele pénzügyi visszaélés volt.

A teljes interjú a Mandiner hetilap legfrissebb számában olvasható!